A manuálterápia egy gyűjtőfogalom, amelybe több, holisztikus szemléletű, kézzel végzett (manus: latin szó, jelentése kéz), tudományos alapokon nyugvó, kiegészítő terápiás módszer (pl. osteoterápia, chiropraktika, Dorn-terápia) is tartozik. S habár a hétköznapokban sokszor azonosítják a csontkovácsolással, a manuálterápia nem azonos azzal.

A manuálterápia csoportjába tartozó kiegészítő terápiás módszerek célja, hogy a mozgásrendszer (a visceralis rendszer és a craniosacralis rendszer) teljes körű manuális (azaz kézzel történő) vizsgálata során a probléma okát felderítse, majd annak „orvoslását” a szervezet öngyógyító folyamatainak aktiválásán keresztül elérje. A különböző módszerek eltérő technikákat alkalmazva érik el ugyan azt a célt.

A manuálterápiás kezelés célja a léziók/blokádok oldásán keresztül (ahogy már fentebb is említettem, a szervezet öngyógyító folyamatait aktiválva) az érintett anatómiai egység élettani állapotának és fiziológiás mozgásának visszaállítása.

De mik is azok az ízületi blokádok/léziók?

A szervezet minden egyes ízületi réssel rendelkező ízületének van egy 3 dimenziós mozgása. Ennek a mozgásnak a minőségét (iránya, nagysága stb.) az ízületet alkotó csontvégek alakja, az ízület szögellése, az ízület stabilizálásában szerepet játszó szalagok lefutása, valamint az ízület körül helyeződő izmok egységesen befolyásolják.

Az ízületi blokád/lézió esetében az adott ízületre jellemző 3D mozgás egy adott irányba csökken. Ezek a mozgástartomány beszűkülések (blokádok/léziók) képalkotó eljárásokkal (rtg, ultrahang, MRI, CT, szcintigráfia) nem kimutathatók.  A manuálterapeuta az adott anatómiai egység speciális tesztelése során (a mozgás mértékét, minőségét és végpontját is értékelve) tudja ezeket megállapítani, diagnosztizálni. Ezek a blokádok nem összetévesztendők a ficammal (luxációval)!

A ficam (luxáció) az ízületnek az a kóros állapota, amikor az ízületet alkotó csontvégek egyike kimozdul az eredeti helyzetéből és oda nem tér vissza (kóros helyen rögzül). Ilyenkor az ízületi szalagok is kisebb-nagyobb mértékben sérülnek (túlnyúlnak, részlegesen vagy teljesen szakadnak). Ez az elváltozás rendkívül fájdalmas, a környéke pedig erősen duzzadt és deformált. A ficamot az ízületi blokádokkal ellentétben képalkotó eljárással egyértelműen láthatóvá lehet tenni.

Lovak esetében a csípőízület luxációja szerencsére nagyon ritka. Nekem egyetemi éveim alatt volt „szerencsém” egy pónival találkoznom, akinek a bal oldali combcsont feje hagyta el trauma hatására a csípőízületi vápát. A ficam következtében ez a lába rövidebb lett az ellenoldali lábához képest. A probléma orvoslására egy kutya és ló ortopédusokból és sebészekből álló csapat állt össze. Az első terv az volt, hogy altatás során a kimozdult combcsont fejet „visszateszik” a helyére, azaz a medencecsontok által képzett ízületi vápába. Azonban többszöri próbálkozást követően rá kellett a kollégáknak arra ébrednie, hogy hiába csak egy 150-200 kg-os póniról van szó, s hiába van teljes narkózisban, a combcsontot nem tudják az eredeti állapotába visszahelyezni. Így született meg a B-terv, a combcsontfejezés.

De mire/mikre is szerettem volna ezzel rávilágítani?

Még egyszer arra, hogy a ficam és az ízületi blokád nem azonos! S a fentiekből remélem, mindenki számára világossá és érthetővé vált, hogy a manuálterápiás kezelés során a terapeuta nem teszi helyükre az ízületeket, mivel ebben az esetben az ízületeket alkotó anatómiai képletek mindannyian a fiziológiás helyükön vannak, csak az adott ízületre jellemző 3D mozgás egy adott irányba csökkent, beszűkült.