Lovas témák
A savós patairhagyulladás (laminitis) a patairhát érintő, kiterjedt, nem fertőző eredetű gyulladás, amely a patacsont és a szarutok kapcsolatát károsítja, ezáltal a patacsont süllyedését, valamint rotációját okozhatja. Mindemellett pedig a legfájdalmasabb betegségek egyike lovak esetében.
A heveny savós patairha gyulladás minden esetben vészhelyzet, mely azonnali állatorvosi ellátást igényel.
Kialakulása mögött számos kiváltó ok állhat, mint például túlzott szénhidrátfelvétel; anyagcserezavar (Cushing-szindróma, lovak metabolikus szindrómája); magzatburok-visszatartás.
Jellemző tünetek heveny savós patairhagyulladás esetén: a hirtelen kialakuló, általában több végtagot érintő sántaság; az óvatos, tapogatózó járás; kemény talajon a sántaság fokozódik; a jelentős fájdalom miatt megemelkedett pulzus- és légzésszám, valamint az izomremegés.
Ezen tünetek észlelése során azonnal értesíteni kell az állatorvost, hogy a gyógykezelés minél hamarabb megkezdődhessen. A kezelés célja a fájdalom csökkentése, a szarutokon belüli károsodás megelőzése, illetve mérséklése.
A fűnyíróval nyírt fű viszonylag rövid szálú és a nagyon könnyen kisebb-nagyobb kupacokká áll össze. Ha ezt az apróra vágott füvet a lovak megeszik, szinte minden esetben számolhatunk a nyelőcsőeltömődés kialakulásával.
A nyelőcsőeltömődés jellegzetes tünetei a következők: fokozott nyáltermelés és nyálzás, takarmánydarabokat tartalmazó orrfolyás, köhögés, talaj felé kinyújtott nyak, valamint az evés hirtelen abbahagyása.
Mi a teendő ilyen esetben?
Mivel ez egy vészhelyzet, ezért azonnal értesíteni kell az állatorvost! A szakszerű segítség kiérkezéséig a nyak fentről lefelé történő masszírozása mind a két oldalon a nyelőcső lefutásának megfelelően ajánlott. Ha belátható időn belül nem tud a helyszínre egy állatorvos sem kijönni, érdemes a lovat klinikára szállítani.
A légszomj vészhelyzet, mely gyors állatorvosi ellátást igényel. Abban az esetben tehát, ha lovadnak légszomja van, értesítsd azonnal az állatorvost!
A légszomj jellemző klinikai tünetei: az extrém módon kitágult orrlyukak, a nehezített légzés, a felerősödött be- és kilégzési hangok, az előre nyújtott fej és nyak, a megemelkedett pulzus- és légzésszám, valamint a félelmet sugárzó arckifejezés.
Mit tehetsz amíg kiér az állatorvos?
Minden esetben biztosíts nyugodt környezetet a lovad számára, nyáron vezesd széljárta, árnyékos helyre! De feleslegesen ne mozgasd!
Mi állhat a kialakult légszomj hátterében?
Leggyakrabban közepes-súlyos fokú ló asztmás egyedek esetében fordul heveny stádiumban (pl. magas por-, pollen-, ammónia- vagy penészspóra koncentráció következtében). Ritkán azonban a takarmánnyal vagy ivóvízzel felvett, a garat/gége tájékát ért méh- vagy darázscsípés következtében kialakult lágyszöveti duzzanat is állhat a háttérben.
Kisállatos témák
A tavasztól őszig tartó időszakban gyakran okozhat kisebb-nagyobb problémát négylábú kedvenceinknek a különböző rovarok, főleg méhek és darázsfélék csípése. Jobb esetben ezek csak némi duzzanattal és fájdalommal járnak, de olykor akár életet veszélyeztető állapothoz is vezethetnek.
Hogy milyen tünetekkel jár egy ilyen sérülés, az leginkább a csípés helyétől és az adott állat egyedi érzékenységétől függ. A leggyakrabban érintett területek az arc környéke és a mancsok; de mivel sok kutya előszeretettel kergeti és eszi meg a zümmögő rovarokat, a rovarcsípés sokszor a nyelvet vagy a garat-gégetájékot is érheti. Ekkor a kialakult duzzanat a levegő útját akadályozhatja és nehézlégzéshez vezethet – ezek az esetek természetesen vészhelyzetnek számítanak.
A következő tünetekre figyelhetünk fel rovarcsípés esetén: kedvencünk hirtelen fájdalmat jelez, az érintett területet nyalogatja, dörzsöli, az érintett végtagjára sántítani kezd. Sokszor kifejezett duzzanat, ödéma jelentkezik az adott testrészen. Súlyos, allergiás esetben hányás, nehezített légzés, öntudatlan állapot, remegés és a sokk egyéb tünetei társulhatnak ehhez, különösen több rovar egyidejű támadása következtében. Ha ez utóbbiak valamelyikét tapasztaljuk kedvencünkön, vagy ha a nyelvét, a garat- és/vagy gégetájékát érte a rovarcsípés, azonnal forduljunk állatorvoshoz, mert életet veszélyeztető vészhelyzettel állunk szemben! Enyhébb esetekben a duzzanat óvatos hűtésével, méhcsípés esetén a fullánk felkutatásával és eltávolításával segíthetjük a mielőbbi felépülést.
Az egérárpa egy nagyon gyakori, elterjedt gyomnövény. A problémát a kiszáradt és kisebb-nagyobb részekre hullott kalásza (ún. toklász) okozza, mely hegyes végű és apró kampók találhatók a belőle kiálló hosszú szálakon. Mindez ahhoz vezet, hogy könnyen befúródik különböző helyekre és csak egy irányba, azaz előre és befelé képes passzívan haladni.
Mely testtájak vannak a leginkább a toklászveszélynek kitéve?
Hosszú, lógó fülű kutyák esetében a fülek és a hallójáratok. De gyakran talál magának utat a toklász az orrnyílásokon keresztül az orrüregbe, a kötőhártya vagy esetleg a 3. szemhéj alá, valamint a lábujjak közötti területen is sokszor okoz problémát.
Attól függően, hova fúródott be a toklász, eltérő klinikai tüneteket okoz. A leggyakrabban a következőket észlelhetjük: hirtelen jelentkező fejrázás és/vagy ferde fejtartás; fokozott könnyezés, hunyorgás, egyoldali szemhéj- és/vagy kötőhártya-duzzanat; hirtelen fellépő, szűnni nem akaró tüsszögés, orrfolyás; a lábujjak közötti részen kialakult fájdalmas, kipirosodott duzzanat, melyhez savós-gennyes váladékozás társulhat.
Toklászgyanú esetén érdemes minél hamarabb felkeresni az állatorvost!
A veszély csökkentése érdekében érdemes a toklászos területeket kerülni, a lábujj közötti régióban a szőrt rendszeresen rövidre vágni és minden séta után a területet ellenőrizni, valamint a hosszú, lógó fülű egyedeknél érdemes a fülkagyló belső felszínén is rövidre nyírni a szőrt, illetve a füleket egy hajpánttal vagy erre a célra készített fülvédővel a fejhez fogatni.
VÉSZHELYZET, mely esetén olyan állatorvosi rendelőt kell felkeresni, ahol a macskák intenzív kórházi ellátására fel vannak készülve.
Macskák körében a jó idő beköszöntével (mikor újra egyre többet szellőztetünk) egyre gyakrabban fordul elő az ún. bukóablak-szindróma. Ilyenkor kedvencünk vagy a szobából szeretett volna a szabadba kijutni vagy a kertből/teraszról szeretett volna a lakásba visszajutni. Azonban míg a testének első fele átjutott az akadályon, a hátsó testrészével a bukóra nyitott ablak résébe szorul. Ráadásul, ha ilyenkor szabadulni próbálna, csak még inkább ront a helyzetén.
Ebben a szorult helyzetben számos anatómiai képlet (aorta, idegek, csigolyák, vesék, húgyhólyag, stb.) is nyomás alá kerülhet és sérülhet. Minél hosszabb ideig fennáll ez a szituáció, annál nagyobb az esélye, hogy maradandó károsodást szenved az állat vagy akár el is pusztulhat a következmények miatt.
Jellegzetes tünet a petyhüdten lógó, hideg hátsó végtagok, melyhez szinte minden esetben még a sokk általános tünetei is társulnak.
A kórjóslat nagyban függ attól, mennyi időt töltött a macska a szorult beszorulva, illetve a kialakult károsodások milyen mértékűek és mely szerveket érintik. Azonban ha időben intenzív kórházi ellátásra is berendezkedett állatorvosi rendelőbe visszük kedvencünket, akkor relatíve jó kórjóslattal számolhatunk.
DE minden esetben sok türelemre van mind a gazdának, mind az érintett macskának szüksége a teljes gyógyulásig (hetek, hónapok).
Egzotikus témák
A tavaszi-nyári időszak egyik nagy öröme szokott lenni nyulak és más növényevő kisemlősök számára, hogy az elérhető friss leveles zöldtakarmány mennyisége és változatossága ugrásszerűen megnő. Érdemes azonban óvatosan és fokozatosan bevezetni ezeket a nyuszink étrendjébe, főleg, ha egész télen nem jutott hasonló csemegéhez. Az ő emésztési munkálataikban ugyanis nagy szerepet játszanak a bélcsatornájukban élő különféle baktériumok, amelyek nem tudnak elég gyorsan reagálni, ha egyik napról a másikra valami teljesen más összetételű táplálékot kell lebontaniuk. Ennek következtében a tápanyagok feldolgozásában zavarok léphetnek fel, amelyek a kisebb kellemetlenségtől egészen az életveszélyes állapotig vezető problémákat okozhatnak kedvencünknek.
Ha a következőket tapasztaljuk: nyuszink/rágcsálónk kedve rossz, aktivitása csökkent, étvágya nem az igazi, mihamarabb érdemes állatorvoshoz fordulni, mert esetükben ezek a tünetek akár egy nagyobb, gyorsan súlyosbodó rosszullét első jelei is lehetnek. Ha pedig kedvencünk egyáltalán nem eszik, nem mozog, nem ürít a fajára jellemző bélsarat; esetleg kifejezett hasi puffadást, nehezített légzést is látunk nála, akkor vészhelyzettel állunk szemben, és az élete megmentése érdekében minél előbb vigyük nyulak/rágcsálók intenzív ellátására is berendezkedett állatorvosi rendelőbe!
A madarakat, mint jellemzően apró testű, gyors mozgású kedvenceket, fokozottan szemmel kell tartani, ha a lakásban szabadon engedve töltik gazdijukkal az időt. Mivel általában kíváncsiak és játékosak, a mérgező vagy emészthetetlen anyagok elfogyasztásától kezdve a különböző módon szerzett sebesülésekig sok mindent kell kivédenünk ahhoz, hogy biztonságban legyenek; ha pedig mégis megtörténik a baj, általában gyors és szakszerű ellátásra van szükség a súlyosabb következmények elhárításához. Különösen igaz ez az akut vérzéssel járó esetekben, mint például amikor egy növésben lévő tollat ér sérülés.
A kedvtelésből, lakásban tartott madarak tollváltása kevésbé szezonális jellegű lehet, mint vadon élő társaiké, de évente ők is lecserélik tollaikat, ha nem is mindig feltűnően és sokat egyszerre. Ez azt jelenti, hogy frissen növő tollak gyakorlatilag bármikor jelen lehetnek a madár különböző testtájain; és ezek a tűszerű képződmények, amíg fejlődésben vannak, fokozott vérellátásuk miatt akár azonnali állatorvosi ellátásra szoruló sérülést is szenvedhetnek. Az innen kiinduló vérzés sajnos nem mindig csillapodik magától kellő mértékben, és általában az érintett testrészt sem könnyű nyugalomba helyezni, ami tovább ronthat a helyzeten. Ezért, ha kb. 3-5 perc elteltével még mindig látunk friss vért csöpögni a sebből, haladéktalanul szállítsuk kedvencünket madarak ellátására is berendezkedett állatorvosi rendelőbe!
A jó idő beköszöntével gyakori kérdés hüllőtartó gazdik részéről, hogy kivihetik-e sétálni kedvencüket az udvarra, esetleg kint is hagyhatják-e hosszabb időre, vagy akár egész nyárra, hogy szabadon legelészhessen. Egyes fajok esetében, amelyek természetes körülmények között nem a miénkhez hasonló időjárási viszonyokhoz adaptálódtak, ez nem javasolt, mert hosszú távon mindenképp egészségügyi problémákhoz vezet. Mások viszont, mint például az európai szárazföldi teknősök, nagyszerűen érezhetik magukat egy kerti kifutóban – feltéve, hogy az kellően biztonságos számukra.
A minden esetben felmerülő kérdések tisztázásán kívül (a kifutó talaja ne okozzon sérülést, az állat ne férjen hozzá nem megfelelő táplálékhoz/mérgező anyagokhoz, legyen árnyékban és napon pihenésre egyaránt lehetősége, álljon rendelkezésére tiszta víz stb.) végig kell gondolni azt is, hogy a teknős hová tud esetleg be- vagy kijutni, ahol egyébként nem számítanánk rá, illetve milyen búvóhelyeken kell keresnünk, ha valamilyen munkát készülünk végezni a kertben. Kemény páncéljuk ellenére ugyanis őket is érheti komoly sérülés, ha például leesnek (kertfalról, erkélyről), támadás áldozatává válnak (nagyobb kutyák el tudják roppantani a teknőspáncélt, de a „kilógó részek” megrágásával kisebb kutyák vagy macskák is okozhatnak súlyos sebeket) vagy esetleg fűnyíráskor nem vesszük őket időben észre.
A végtagok sérülésének mértéke általában elég jól megítélhető a gazdi számára, de a páncél és az abban helyet foglaló szervek állapotának pontos felméréséhez legtöbbször röntgenvizsgálat szükséges; ezenkívül a szakszerű ellátás is, például egy páncéltörés kezelése speciális felszereltséget igényelhet, így mindenképpen érdemes olyan állatorvosi rendelőbe szállítanunk kedvencünket, ahol ezek rendelkezésre állnak. Azt pedig ne feledjük, hogy bár a hüllők kevés módon tudják ezt jelezni, de az ilyen sérülések bizony nagy fájdalommal is járnak, ezért semmiképp ne késlekedjünk a segítségnyújtással!