A jó minőségű gyepszéna (réti széna) aranyat ér a lótartók körében.

Ahhoz azonban, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű szénát tudjunk adni lovunknak, sokszor göröngyös út vezet. Tévedés, ha azt gondoljuk, a rétet/kaszálót csak le kell kaszálni, a megszáradt füvet be kell bálázni, majd a tárolási helyre (istálló közelébe) kell szállítani.
De nagyon nem mindegy, mit, mikor és hogyan végzünk.

Először tisztázzuk, mi is a széna!

A lekaszált növény szaporodását szolgáló (virág, mag), illetve életben maradásához szükséges részeit (szár, levél) is tartalmazó, szárítással tartósított szálas takarmány. Réti széna esetében 80%-20% a fűfélék és a pillangós növények aránya. A fűfélék 60%-át pedig szálfüvek teszik ki.

A széna minőségét a növények botanikai összetétele, illetve kora (fenológiai fázisa), a higiéniai tulajdonságai, valamint a betakarítás és tárolás ideje és szakszerűsége határozza meg. 

A kifogástalan szénára (érzékszervi vizsgálat) jellemző a jellegzetes szénaillat, emellett zöld színű, száraz, nem tartalmaz szennyezést és gyomnövényeket.

Széna esetében sem szeretjük a gyomnövények jelenlétét, ahogy más takarmányok esetében sem.

De mik is pontosan a gyomnövények? Minden olyan növény, amely kimutathatóan gazdasági kárt okoz, mivel jelenléte csökkenti a takarmányhozamot, vagy zavarja a takarmány etethetőségét, illetve hasznosíthatóságát. Röviden összefoglalva: olyan növények, amelyek a takarmány mennyiségét és minőségét rontják/csökkentik, valamint a hasznosíthatóságát negatívan befolyásolják.

A gyomnövényeket alapvetően 2 csoportba soroljuk. Vannak az ún. feltételes (relatív/esetenkénti) gyomnövények, amelyek ha alacsony százalékban fordulnak elő a gyep/rét növényállományában, nem okoznak problémát, sőt bizonyos gyógynövények kismértékű előfordulása pozitív hatással is bír takarmányozási szempontból. Nagyobb arányú előfordulásuk (>20-30% az adott faj borítási aránya) esetén azonban már a takarmány fogyasztását negatívan befolyásolják. Ide sorolható pl. a cickafark, a gyermekláncfű, a kakukkfű, az útifűfélék. 

A másik csoportba azok a gyomnövények tartoznak, amelyek jelenléte minden esetben problémát okoz, azaz minden esetben terméskiesést idéznek elő, a használhatóságot csökkentik vagy mérgezést okoznak. Ezeket összefoglalóan abszolút/feltétlen gyomnövényeknek nevezzük.

Széna esetében a mérgező növények közül azok fontosak, amelyek szárítás után is megtartják mérgező hatásukat. Ebbe a csoportba tartoznak pl. a kutyafűfélék, a lyukaslevelű orbáncfű, a nadragulya, az őszi kikerics, a tavaszi hérics és a zsúrlók.

Vannak olyan gyomnövények, amelyek mechanikai sérülést, nyálkahártya irritációt okoznak a morfológiai felépítésüknek (tövisek, toklászok) köszönhetően. Lovak esetében a muharfajok etetése következtében a vírus okozta, bejelentési kötelezettségű hólyagos szájgyulladáshoz hasonló tünetek jelentkeznek a folyamatos nyálkahártya irritáció miatt. 

Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a kisállatoknál már oly régóta gondot okozó toklász lovak körében is egyre több problémát okoz. A jelentős mennyiségű toklászt tartalmazó széna elfogyasztása a száj nyálkahártyájának kifekélyesedését okozza, illetve a nyelv alatti nyálvezetőkön keresztül pedig akár a fültő alatti nyálmirigybe is eljuthatnak, s gennyes gyulladást okozhatnak. Azonban találkoztam már a szemgolyó mellé „elbújt” toklásszal is, mely fokozott könnyezést, majd sárgás váladékozást, hunyorgást okozott. Mivel elég mélyen volt ez a toklász, így szabad szemmel, éber állapotú lovon nem is lehetett látni.

Elmondható tehát, hogy a jó minőségű, megfelelő beltartalmi értékű széna előállításához elengedhetetlen fontosságú a rét/kaszáló szakszerű és rendszeres gondozása, menedzselése.

Emellett azonban a kaszálás ideje is sorsdöntő a széna minőségének kialakulásában. Érdemes a vezérnövény bugahányásakor (a fűfélék virágzata még hasban van, azaz nem bomlott ki) vagy a kalászolás kezdetekor kaszálni.

Természetes gyepek flóráját számos faj alkotja, melyek beltartalmi értékei és érési fázisai eltérőek. Így ilyen esetben több kaszálásra alkalmas optimális időszak is van. (Telepített, szegényebb flórájú gyepek esetén is lehetséges természetesen több kaszálás is, azonban itt a növények érése egységesebb.)

Általánosságban elmondható, minél fiatalabb egy növény, az egységnyi szárazanyagban annál magasabb a táplálóanyag-tartalom. Ahogy öregszik a növény, úgy nő a rosttartalma. Ezért a későn kaszált, elöregedett növényeket tartalmazó széna nehezebben emészthető és alacsonyabb a táplálóanyag tartalma (fehérjetartalma szignifikánsan csökkent, míg az emészthetetlen rostok aránya jelentősen nőtt).

A kaszálás megfelelő időpontját azonban nemcsak a növények érettségi állapota, hanem az időjárás is nagyban befolyásolja. A cél ugyanis az, hogy a növény levelei és szárai minél gyorsabban és minél egyenletesebben száradjanak, s ezáltal a növény sejtjeiben zajló élettani folyamatok minél hamarabb teljes mértékben megszűnjenek.

A fű víztartalma kb. 65%, a kazalba rakható, bálázható széna víztartalma azonban minden esetben 20% alatt kell, hogy legyen.

Ha a szénát nedvesen hordják be, a növényi sejtek életfunkciói még folytatódnak, így a tápanyagtartalma csökken, megbarnul, a keletkezett hő következtében pedig túlságosan felmelegszik és akár be is gyulladhat. 

Ha a szárítás túl hosszú ideig tart, a széna karotin-tartalma jelentősen csökken (48-72 óra szárítás során akár 60-70%-kal is csökkenhet a karotintartalom). Bár napfény hatására D-vitamin keletkezik a szénában, ennek mértéke elenyésző azonban a karotin veszteséghez képest.

És ha mindez még nem lenne elegendő, a széna higiéniájára is figyelni kell. Természetesen steril takarmány nincs! Azonban nagyon fontos, hogy milyen típusú és mennyi baktérium és gomba (élesztő és penészgomba) található a szénában. Ezek mellett azonban az sem elhanyagolható, hogy jelentős homok/talaj szennyezés, rágcsáló ürülék, állati tetem vagy állati készletkárokozók sem kívánatosak a jó minőségű szénában. 

A széna pontos higiéniai és minőségi tulajdonságainak megállapításához az érzékszervi vizsgálaton túl érdemes laboratóriumi vizsgálatokat is elvégeztetni.

Ha sikerült a jó minőségű szénát előállítani, betakarítani vagy megvásárolni, akkor még közel sem lélegezhetünk fel! A széna szakszerű tárolása legalább olyan fontos, mint az előállítása.
Nagyon sokszor azonban mégis azt tapasztalom, hogy az állattartók sajnos erre nem fordítanak kellő figyelmet. Egy laza vállrándítással elintézik, hogy a penészes részt majd nem adják oda. De kérdem én: valóban minden apró penészgombával szennyezett növényi részt észrevesznek, és ki tudják válogatni a penészgombák által termelt mikotoxinokkal szennyezett részeket? A válasz nagyon egyszerű: NEM!

Véleményem szerint óriási pazarlás és nemtörődömség, ha az ember a jó minőségű szénáját hagyja kárba veszni a helytelen tárolás miatt. Ezért azt ajánlom, időben gondolja végig és tervezze el minden lovas, hova és hogyan fogja szakszerűen eltárolni a jó szénát. Ne érjen senkit váratlanul ez a feladat!

Ha a fent leírtakat mind végig gondoljuk, rá kell jönnünk arra, hogy a szénakészítés megfelelő tudást, tapasztalatot és szerencsét is igényel mindamellett, hogy munkaerő és géppark igénye sem csekély. Ebből viszont az következik, hogy a minőségi szénának ára van. Sajnos azonban a fordítottja sokszor nem igaz: nem minden drága széna megfelelő minőségű!

Sok sikert Mindenkinek a jó minőségű széna készítéséhez, vásárlásához!

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, akkor mindenképp Iratkozz fel a hírlevelemre !