A Férjemmel ellentétben én azon emberek táborát erősítem, akik szeretik a meglepetéseket, ha ajándékról van szó. Nőként pedig igazán értékelem a romantikus, egyedi, élményt vagy akár örök emléket adó ajándékokat. Az olyan apró-cseprő, kisebb vagy nagyobb dolgokat vagy pillanatokat, amelyekről idős koromban is szívesen és boldogan mesélek majd a körülöttem sertepertélő gyermekeknek és felnőtteknek.

Ezt gyorsan felismerte a Férjem, ahogy azt is, hogy

már egyetemista koromban rajongtam a leendő szakmám, valamint a hozzá vezető egyetemi képzés iránt is.

Családom, barátaim és a Kedvesem hatalmas „örömére” tágra nyílt szemekkel, boldogan és lelkesen meséltem az anatómia, majd később a kórbonctan, a belgyógyászat és a sebészet gyakorlaton szerzett friss élményeimről.

Állatorvostan hallgatóként gyorsan világossá vált számomra az is, hogy az anatómiát úgy a legkönnyebb tanulni, ha az ember keze ügyében vannak az éppen soron lévő anatómiai képletek. Na, de ki van abban a szerencsés helyzetben, hogy saját állati csontvázzal rendelkezik? (Bármennyire régóta is vágyom már egy ló és egy kutya csontvázra, ez idáig ez az álmom még nem vált valóra.)

De megismerkedésünk hajnalán egyik randevúnkon a kedvesem virág helyett egy fiatal ló szépen kikészített koponyájával lepett meg. Én majd kiugrottam a bőrömből a boldogságtól, ami az ajándék megpillantásakor kerített hatalmába.

Épp a legjobbkor, mivel az anatómia előadásokon a koponya sokszínűségével és részletgazdagságával ismerkedtünk. A felsőbb évesektől pedig már azt is tudtuk, hogy a sziklacsontos tételen szinte majdnem mindenki elhasal, ahogy az agyi idegek kilépési pontjai is a jobb nem kihúzni tételek közé tartozik. S akkor még a lovak orrjáratairól, a rostacsontról, illetve a fogak kihasadásáról és a fogváltásról nem is beszéltem.

Szóval Ödi, a fiatal ló koponyája egy igazi főnyeremény volt számomra és a tanulótársaim számára is.

Ödi kb. 1,5 éves csikó lehetett fénykorában, akinek a koponya csontjai között a varratok egy része még látható és kitapintható. 2 ép sziklacsonttal rendelkezett az ajándékozás pillanatában, de mivel az egyik oldali sziklacsontját könnyen ki lehetett pattintani a helyéről, így azt egy szempillantás alatt el is távolítottuk eredeti helyéről, hogy különálló képletként is minden irányból tanulmányozni lehessen.

Sajnos Ödire is részben igaz volt a mondás, miszerint ajándék lónak ne nézd a fogát, mert nincs. De szerencsére nem az összes foga hiányzott.
Sőt! Fiatal korának köszönhetően jól szemlélteti a tejfog előddel nem rendelkező őrlő fogak kihasadásának folyamatát is. Az álcsontban található első zápfoga már kiahasadt, a második felett már szépen megnyílt a csont és jól látható a felszínre igyekvő maradandó fog, míg az utolsó őrlőfog még mélyen ül a csontban. Mindez szépen igazolja, hogy Ödi már elmúlt 1 éves, de a 2. életévét nem tölthette be.

Ödi amellett, hogy fantasztikus tanulótárs vagy inkább tanító volt, a szakmai életemet a mai napig lelkesen végig követi. Bár volt néhány hosszabb-rövidebb átmeneti időszak, amikor nem vihettem magammal, így a volt gyerekszobámban a családomat boldogította anyukám nem éppen őszinte örömére.

Ödi nem csak az egyetemi tanulmányaim során segített, hanem a ló osteo- és fizioterapeuta képzésemen is.  Később pedig a lovasoknak, lovasoktatóknak tartott különböző előadásaimon és workshopjaimon volt „aktív” résztvevő. Idén pedig a Murmuczok Oktatási Centrum lógyógyászati asszisztens képzésének gyakorlatán volt segítségemre.

Így tehát nem volt kérdés, hogy a Wao Photo-val megvalósított branding fotózásom lovas részén Ödivel is pózoltam néhány kép erejéig. Szerencsére Helgát nem lepte meg, mikor megkértem, hogy a lókoponyámmal is készítsen rólam pár jól elkapott képet.

Ha lókoponya nem is jár hozzájuk (talán ezt nem is bánod annyira :), de már az összes előadást és tudásanyagot megtalálod a honlapomon is, így 1 kattintással mindent elérsz:  https://drtornyi.hu/kurzusok/