Sok lovasnak van kutyája is, és bár a négylábúak boldogan szaladgálnak a lovardában, egy apró, de fontos veszélyre kevesen gondolnak:

a tavaszi féreghajtás után a lovak bélsarában nemcsak az elpusztult paraziták, hanem az ivermektin is megjelenhet. Ha a kutya ezt elfogyasztja, akár súlyos idegrendszeri tüneteket is okozhat – még azoknál az egyedeknél is, akik nem hordozzák a kockázatos MDR1-gén mutációt. Ez a történet egy németországi lovardából mutatja be, miért érdemes fokozottan figyelni a kutyákra ebben az időszakban.

Aki azt gondolja, hogy ez nem egy valós veszély, annak hadd meséljek el egy történetet még abból az időből, amikor Németországban dolgoztam állatorvosként!

Az egyik lovardában volt egy eleven, örökmozgó, de nagyon barátságos jagd terrier, aki az egyik fő segítségem volt a tavaszi vakcinázás során. Az oltások beadása után átvettem a tulajdonos által összegyűjtött bélsár mintákat a lovaktól, hogy a tavaszi parazitológiai vizsgálatot elvégezzük (igen, a kinti praxisban mi is végeztünk a kis laborban ilyen jellegű vizsgálatokat és az eredménynek megfelelően állítottuk fel az állományok féreghajtási protokollját – milyen hatóanyaggal, milyen gyakran és mely egyedeket). Az eredmény alapján néhány nap múlva le is adtam az ivermektin hatóanyagú készítményt, amellyel csak az állomány nagyszámú peteürítő egyedeit kellett lekezelni.

Néhány hét múlva, mikor az éves fogászati kontroll miatt mentem ugyan ebbe a lovardába, feltűnt, hogy a terrier kicsit össze van szakadva és nem olyan kis pörgős, mint lenni szokott. Rákérdeztem hát, minden rendben van-e vele? S ekkor mesélte el a gazdi, hogy egy vasárnap este arra lett figyelmes, hogy a kutya pupillái kitágultak és görcsöl a kutya. Szerencsére még a közeli kisállat kórház nyitva volt, s elkezdték a terrier kivizsgálását és intenzív, tüneti kezelését. Azonban komoly feladvány volt kideríteni, mi okozta a kutya súlyos idegrendszeri tüneteit. Végül fény derült a megoldásra! A terrier bezabált az ivermektinnel kezelt lovak bélsarából. Ahogy az ivermektin bekerült a képbe, megvizsgálták, hogy esetleg rendelkezik-e az MDR-1 génmutációval, de a vizsgálat negatív eredménnyel zárult. A probléma tehát az volt, hogy nagyon sok lócitromot fogyasztott el a terrier, így nagyon nagy mennyiségű ivermektint vett fel egyszerre, amely túladagoláshoz vezetett.

A lovak parazita – ellenes kezelése biztonságos a lovadra, de veszélyes lehet a kutyádra

A legtöbb lovasnak kutyája is van, így a legtöbb lovardában boldogan szaladgál néhány kutya. Az ember négylábú hű társa azonban előszeretettel fogyasztja el a lovak bélsarát. Ez alapesetben nem okoz semmilyen problémát. Azonban ha a lovak átestek a tavaszi, őszi vagy az évközbeni féreghajtáson, akkor érdemes odafigyelni a kutyákra. A parazita-ellenes kezelés után nemcsak a nem kívánatos társlakók, alias bélférgek fognak távozni a lovak bélsarával, hanem az ivermektin egy része is. S ha ilyen esetben lakmározik be a kutya a kezelt lovak bélsarából, akkor az MDR1-gén mutációval rendelkező egyedeken kívüli szőrgombócok is ivermektin mérgezésnek lehetnek kitéve attól függően, az elfogyasztott bélsárral mennyi ivermektin jutott a szervezetükbe.

Új féreghajtási protokollok és váratlan kockázatok

A korábbi évtizedek jól bevált szokása szerint tavasszal is féreghajtózni kellett a lovakat. A sablonos féreghajtás kora azonban lejárt a lovak esetében. Ennek egyik oka, hogy a korábbi parazita-ellenes kezelések hatására megváltozott a belső parazita populáció összetétele, a korábban súlyos problémát okozó nagy Strongylidáktól sikerült jelentős mértékben megszabadulni, s helyüket átvették a kis Strongylidák, melyek kevésbé veszélyesek a lovak számára, azonban annál hajlamosabbak a rezisztenciára. Tehát egy újabb megoldandó probléma a féreghajtó készítmények hatóanyagaival szemben kialakult rezisztencia. Mindez azt eredményezte, hogy a férerhajtási protokollt újra kellett gondolni.

Többek között a kis Strongylidák ellen hatékony az ivermektin, mely a legtöbb emlősállat esetében széles terápiás sávval rendelkezik, így biztonságosan alkalmazható. A colliek, az ausztrál juhászkutyák, és még néhány fajta esetében azonban óvatosnak kell lenni az ivermektin tekintetében. Ezekben a fajtákban ugyanis elég gyakran fordul elő az ún. MDR1-gén deléciós mutációja. Ennek a mutációnak a következtében az ivermektin az érintett egyedek esetében át tud jutni az agy-vér gáton. S ha az ivermektin bejut az agyba, az ott lévő receptorokhoz kötődve idegrendszeri tüneteket (pl. álmosság, kóma, bizonytalan járás, ataxia, lelassult légzés és pulzus, remegések, izomrángások, görcsök) okoz. Ilyen esetben az érintett kutya intenzív kezelésére van szükség, ahol a tüneti kezelések mellett „ellenszert” is alkalmazni kell, mely segíti az ivermektin kiürülését a szervezetből.

Azonban extrém esetben az MDR1-gén deléciós mutációja nélküli egyedekben is kialakulhat olyan ivermektin túladagolás, mely toxikus reakciókat okoz. A központi idegrendszer expozícióját eredményező túladagolás tünetei a tág pupillák, a depresszió, az ataxia, a remegések, izomrángások, görcsök és akár az elhullás is.

Mi a tanulság?

Fokozottan figyelj a kutyádra a lovak parazita-ellenes kezelésének időszakában! S ne engedd neki, hogy a számára oly finom lócitromból falatozzon!

Ha lovasként te is kiemelten fontosnak tartod a tudatos tervezést, akkor a Lóbarát Tervező és Akadémia neked is segíthet abban, hogy figyelmesebben, célzottabban és felelősebben tudj haladni.

Ismerkedj meg a rendszerrel:
🔗 https://lobaratakademia.hu/

🔗Hallgasd meg a Lóbarát Podcast ide vonatkozó epizódját: Gondolatok a lovak parazitológiai kutatásairól – beszélgetés Dr. Joó Kingával

Ha pedig kutyagazdiként szeretnél egy állapotfelmérésre bejelentkezni, és elkészíttetnéd a Hagyományos Kínai Orvoslás szerinti diagnózist is, akkor szeretettel várlak rendelésemen:

Időpontfoglalás:
🔗 https://drtornyi.hu/kutyak/idopont-egyeztetes-kutyak/