Idén nem tettük könnyűvé a lovasok dolgát. Talán nem is lehetett. A III. Lóbarát Fesztiválon olyan kérdésekről beszéltünk, amelyekkel sokan legszívesebben még egy ideig nem néztünk volna szembe. Fenntarthatóságról, takarmányhiányról, növekvő költségekről, antibiotikum-rezisztenciáról, rehabilitációról, felelősségről. Nem az a célunk, hogy elvegyük a kedvet a lótartástól. Dehogy! Viszont a felelős lótartás alapja, hogy abból kell kiindulnunk ami van. 

 

Október 3-án megtartottuk a III. Lóbarát Fesztivált. Noha a résztvevők ugyanannyian voltak, mint a korábbi években, mégis már a szervezés során érezhető volt, hogy ez az év más. Döcögősebben indult minden, és az, ami egész évben érzékelhető volt a lovasok között, az a fesztiválon is megjelent.

Nehéz évünk van. Drágul a lótartás, emelkednek a bértartási díjak, egyre nagyobb kérdés, milyen takarmány áll rendelkezésre és mennyiért. Sokaknak már nem az a kérdés, hogyan lehetne még jobb körülményeket teremteni a lovuknak, hanem az, hogyan tudják hosszú távon egyáltalán fenntartani azt, amit eddig felépítettek.

Ezt a hangulatot a fesztiválon is lehetett érezni. A fáradtság és a bizonytalanság végig ott húzódott a háttérben. Mégis magunkon éreztük annak a súlyát, hogy felelős döntések csak abból születhetnek, ha nem kerüljük meg a valóságot, hanem tisztán ránézünk arra, ami van. Nem dugtuk homokba a fejünket, nehéz témákat feszegettünk, komoly szakemberekkel. 

 

“Jó, de hogyan fogok enni adni a lovamnak?” 

 

A fesztivál szakmai felelősségérzetből fakadó üzenete tulajdonképpen nagyon egyszerű volt: nézzünk rá arra, ami van. És idén az, ami van, sokszor nem volt könnyű.

Olyan témákat tettünk az asztalra, amelyeket talán kényelmesebb lett volna még egy darabig kerülgetni. Beszéltünk arról, hogy fenntartható-e hosszú távon a jelenlegi lótartás. Arról, hogy mi történik a legelőkkel, a vízzel, a takarmánytermeléssel. Arról, hogy hogyan változnak a gazdasági feltételek, és arról is, hogy amikor erőforrásokról, támogatásokról vagy mezőgazdasági döntésekről van szó, a gazdasági haszonállatok szükségletei érthető módon előrébb kerülhetnek, mint az egy-két lovat tartó magánemberekéi.

Egy haszonállattartó gazdaság sok esetben maga állítja elő takarmánya egy részét. Egy társállatként tartott ló gazdája jellemzően teljesen más helyzetben van: vásárol, bérel, szolgáltatásoktól és más ágazatok működésétől függ. Közben ezek között az ágazatok között még mindig nincs elég kommunikáció.

Amikor túlélő üzemmódba kerül egy gazdaság, szükségszerűen más döntések születnek, mint akkor, amikor bőség van. Ez nem egy könnyű mondat egy lótartónak. Különösen akkor nem, amikor a fejében közben egy nagyon egyszerű kérdés zakatol: hogyan fogok enni adni a lovamnak? 

Talán ezért is volt különös az idei fesztivál. Miközben általában visszafogottabbnak éreztük a közönséget, a kerekasztalok megteltek. És mintha minél nehezebb lett volna egy téma, annál nagyobb lett volna iránta az érdeklődés. Minél mélyebbre mentünk, annál inkább érezhető volt, hogy ezek a kérdések nagyon is ott vannak a lovasok mindennapjaiban.

 

Az antibiotikum-rezisztencia nem csak az állatorvos ügye

 

 

Az egyik legnehezebb kerekasztal az antibiotikumok használatáról és az antibiotikum-rezisztenciáról szólt. Talán azért is különösen nehéz ez a téma, mert könnyű azt gondolni róla, hogy ez elsősorban állatorvosi kérdés. Nem az.

Az antibiotikum-rezisztencia már nem egyszerűen állategészségügyi probléma. Emberéleteket is érintő, globális kérdés. És megint ugyanoda jutunk: amit egyetlen lóval teszünk, annak is lehet nálunk nagyobb rendszerben jelentősége.

A rezisztencia kialakulásában lótartóként is van felelősségünk, és abban is lehet szerepünk, hogy ezt a folyamatot lassítsuk. A beszélgetés egyik legfontosabb szemléleti üzenete az volt: ne lőjünk verébre atombombával.

Az antibiotikum nem minden betegségre adott általános válasz. Vírusos fertőzésre például nem megoldás, a szükségtelen vagy nem megfelelő antibiotikum-használat következményei pedig messze túlmutatnak az adott lovon.

A felelős állattartás itt jóval korábban kezdődik: a megelőzésnél, a vakcinázásnál, a megfelelő takarmányozásnál és tartási körülményeknél, az egyedsűrűség megválasztásánál, a féreghajtási stratégiánál és annál, hogyan működünk együtt az állatorvossal.

 

A rehabilitációban sincs gyorsítógomb

 

Hasonlóan kijózanító gondolatok születtek a mentális és fizikális rehabilitációról szóló kerekasztalon is. A rehabilitáció sokba kerülhet és hosszú folyamat lehet. Ráadásul hosszú távon nem lesz sikeres, ha közben nem keressük meg és – amennyire lehet – nem változtatjuk meg azt, ami a problémát eredetileg létrehozta. Lehet ez egy fizikai körülmény, de lehet a lovaglás módja, a helytelen ülés, a terhelés, egy tartási probléma vagy akár az is, ahogyan lovasként a saját félelmeinkkel jelen vagyunk a ló mellett.

Az egyik legerősebb gondolat ez volt: a gyógyulás idejét nem feltétlenül tudjuk lerövidíteni. A gyógyulás minőségét azonban javíthatjuk. És azt is el kell fogadnunk, hogy egy sérülés vagy betegség után nem minden esetben állítható vissza száz százalékban az eredeti állapot. Ezért a rehabilitáció végső célja valahol már a rehabilitáció előtt kezdődik: azon dolgozni, hogy lehetőleg ne legyen rá szükség. Ehhez pedig ismét megelőzés, tudás és együttműködés kell.

A program során a tereplovaglás jelentőségéről is beszélgettünk – arról, hogy a változatos, természetes környezet nem csupán kikapcsolódás, hanem a ló testi és mentális fejlődésének fontos része is lehet. 

 

 

Több mint 25 szakértő, 17 program – és 52 továbbképzési pont

 

A III. Lóbarát Fesztiválon több mint 25 szakértő vett részt, összesen 17 programmal. A szakmai program gerincét a kerekasztal-beszélgetések adták, ezekhez előadások, workshopok és lovas bemutatók kapcsolódtak. 

Különösen fontos szakmai visszajelzés számunkra, hogy idén a Magyar Állatorvosi Kamara pontszerző továbbképzéssé nyilvánította a Lóbarát Fesztivált. A résztvevő állatorvosok 52 továbbképzési pontot kaptak. Büszkeséggel tölt el minket, hogy a Kamara a meghívott szakértőket és a választott témákat is olyan szakmai színvonalúnak ítélte, amely indokolta a továbbképzési pontok megadását.

A Lóbarát Fesztivál kezdettől fogva nem egyszerűen egy rendezvény szeretne lenni. Olyan helyet szeretnénk teremteni, ahol különböző szakmák tudása találkozhat, vitázhat, kiegészítheti egymást, és ahol nem kell úgy tenni, mintha minden kérdésre lenne egyetlen gyors és kényelmes válasz.

 

A jövő lótartását azok is alakítják, akik most még az iskolapadban ülnek

 

Idén is tudatosan szerettük volna megszólítani a következő nemzedéket is. Három olyan szakközépiskolából hívtunk diákokat kedvezményes jeggyel, ahol lovászokat és lovasedzőket képeznek. Összesen 34 fiatal vett részt így a fesztiválon. 

Ennek nagyon konkrét oka van. Magyarországon ma lovászhiány van. Mindaddig nehéz valódi előrelépést várni a lovak jóllétében, amíg nincs rendezve azoknak az embereknek a helyzete, akik nap mint nap közvetlenül ellátják őket. Nem más szakembereknek kellene a lovász feladatait mellékesen átvenniük. Ehhez azonban a lovász szakma becsületét és megbecsültségét is vissza kell szerezni.

Ehhez mindkét oldalra szükség van. Arra, hogy legyen kit megbecsülni: felkészült, tanulni akaró, szakmai alázattal dolgozó embereket. És arra is, hogy aki alkalmas erre a nehéz és fontos munkára, azt valóban becsüljük meg. 

Nem mindenki lesz jó lovász. De aki igen, azt nem engedhetjük elveszni. A most tanuló fiatalok pedig különösen fontosak. Formálható a gondolkodásuk, hozzáállásuk. Hazaviszik a tudást, hatással lehetnek a saját családjukra, környezetükre, és öt év múlva közülük sokan már a magyar lovas élet meghatározó szereplői lesznek. Abban hiszünk, hogy ha változást szeretnénk, nem várhatjuk meg, amíg majd egyszer „készen lesz” egy új generáció. Most kell velük beszélgetnünk.

 

Globálisan gondolkodni, lokálisan cselekedni

 

Ha egyetlen mondatba kellene sűrítenem az idei Lóbarát Fesztivált, talán ez lenne: egészben kell látnunk azt, amit csinálunk. Globálisan gondolkodni, és lokálisan cselekedni. Érteni, hogy a lótartás nem különálló sziget. Összefügg a mezőgazdasággal, az állategészségüggyel, a környezettel, a gazdasággal, az emberi egészséggel és egymással is.

Az ágazaton belül és az ágazatok között is szükségünk van együttműködésre. És közben egyenként is van felelősségünk. Talán ezt a legnehezebb elfogadni.

A cselekedeteinknek következménye van. És a nem cselekvésnek is. Nem háríthatjuk át mindig valaki másra annak felelősségét, hogy mi történik. Lehet várni támogatásra, jobb körülményekre, kedvezőbb gazdasági helyzetre vagy rendszerszintű megoldásokra – és ezekre természetesen szükség is van. De közben azt is meg kell keresnünk, mit tudunk mi megtenni ott, ahol vagyunk.

Megelőzés. Vakcinázás. Tudatos féreghajtás. Takarmányozás. Tartási körülmények. Tudatos gyógyszerhasználat. A problémák időben történő észrevétele. Megfelelő szakember bevonása… És néha az is cselekvés, hogy időben felkészülünk valamire, amiről már régóta tudjuk, hogy közeledik.

A nem cselekvés egyik nagyon kézzelfogható következményével idén sokan találkoztak: vannak lovasok, akiknek most komoly gondot jelent, hogy nincs elegendő szénájuk a következő időszakra. Nem kellemes ezekről beszélni. De attól, hogy nem beszélünk róluk, még megtörténnek.

 

Hibázni ér. Utána tanuljunk belőle.

 

A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy innentől mindent hibátlanul kell csinálnunk. Hibázni ér. A kérdés az, mit kezdünk utána a hibával. Megpróbáljuk nem észrevenni? Valaki másra mutatunk? Vagy megnézzük, mit tanulhatunk belőle, és legközelebb teszünk valamit másképp? 

Talán ez az a szemlélet, amelyre a lovas társadalomban most különösen nagy szükségünk van. Nem tökéletes lótartókra, de olyanokra, akik hajlandóak tanulni, kérdezni, együttműködni, újragondolni – és felelősséget vállalni azért, ami az ő kezükben van.

 

Nem akarunk magatokra hagyni benneteket azzal, amit hazavittetek

 

Pont az volt az idei fesztivál értéke, hogy nem hazudott könnyű válaszokat. De ebből számomra következik valami más is. 

Nem szeretném, ha valaki hazamenne egy ilyen napról egy fejnyi nyomasztó információval, és ott maradna vele egyedül. Mert egy dolog hallani arról, mi lenne ideális a lovad számára, és egészen más ezt a saját élethelyzetedben, a saját anyagi lehetőségeid és körülményeid között megvalósítani – különösen egy olyan nehéz évben, mint az idei.

 

Nem kell mindent egyszerre megoldanod.

 

De jó lenne, ha lenne hol kérdezned. Ha vissza tudnál térni egy-egy témához akkor, amikor éppen szükséged van rá. Ha lenne körülötted szakmai és közösségi biztonsági háló, és nem minden döntést egyedül kellene meghoznod. Ezért a fesztivál után sem szeretnénk elengedni ezeket a témákat.

A háttérben azon dolgozunk, hogyan tudunk rövid, közép- és hosszú távon is olyan tudást, szakembereket és közösséget tenni a lovasok mögé, amely valóban használható segítséget jelent a mindennapokban. Ennek egyik jelenlegi formája a Lóbarát Akadémia, amelybe az elmúlt években a csapatommal és a felkért szakértőkkel rengeteg munkát tettünk. Előadások, szakmai anyagok, zárt podcast-adások és szakcikkek kerültek bele azért, hogy egy fontos témával ne csak egyszer, egy fesztiválnapon találkozz. Az anyagokhoz újra és újra vissza lehet térni.

Jövőre ezt is szeretnénk továbbgondolni és egy kicsit más formában folytatni. Az Akadémia előreláthatólag januártól márciusig átmenetileg szünetelni fog, ezért december 31-ig még lehetőséged van hozzáférni a jelenlegi tudástárhoz.

De számomra ennél is fontosabb az, amit mögötte szeretnénk felépíteni: egy közösséget, amelyben nem kell egyedül maradnod a kérdéseiddel. Mert ez az év tényleg más volt. És valószínűleg a következő évek sem lesznek egyszerűek.
Amire most szükségünk van, az a még több együttműködés, a hiteles szakemberek és az összefogás. Semmi szükség arra, hogy megpróbáljuk egyedül a vállunkra venni a lótartás összes problémáját. Az én értelmezésemben a feladat világos: nézzünk rá arra, ami van, aztán keressük meg együtt, mit tudunk vele kezdeni! 

 

2026. december 31-ig még kedvezményes áron tudsz csatlakozni a Lóbarát Akadémiához, ahol minden eddigi anyagot elérsz:
https://lobaratakademia.hu/egy-idore-bezarjuk-a-kapukat/

2027 márciusában pedig egy megújult felülettel várunk majd.

 

Addig is iratkozz fel, ha érdekelnek a felelős lótartással kapcsolatos témák, hírek, aktualitások! Ha ezen az űrlapon iratkozol fel, akkor a Lóápolási Térképet máris megkapod: