Ahogy a humán kollégákhoz érkező betegek között, úgy a hozzám, illetve állatorvos kollégáimhoz érkező négylábú páciensek között is vannak olyanok, akiknek az adott betegségből való 100%-os gyógyulása sem a nyugati, hagyományos, sem a különböző alternatív és/vagy komplementer (kiegészítő) módszerek/technikák segítségével nem lehetséges. Mire is gondolok pontosan? Például egy csípőízületi dysplasiára, ahol az ízületi vápa és a combcsont feje nem olyan precízen illeszkedik egymáshoz, mint a borsó a héjához. Ami aztán az idő előrehaladtával, az elváltozás mértékétől függően további elváltozásokhoz és gondokhoz vezethet. Ilyen veleszületett elváltozás a francia bulldogok körében viszonylag gyakori, de más fajtákban is előforduló ékcsigolya megléte is, amely a deformitás fokától és az érintett csigolya elhelyeződésétől függően akár már fiatal korban is, más esetben pedig csak a kor előrehaladtával okoz klinikai tüneteket. De megemlíthetném a szalagok és inak sérüléseit is, ahol a károsodott terület regenerálódni nem tud, csak reparálódni, ami annyit jelent, hogy az érintett terület hegesen gyógyul. A hegszövetben található kollagénrost típusa és adottságai, ezáltal pedig a kialakult hegszövet tulajdonságai is eltérőek lesznek az azt körülvevő ép ínszövettől. Hasonló a helyzet az ízületi porc kopásával, illetve az ízület körül kialakult csontos felrakódásokkal járó degeneratív ízületi betegség (arthorsis) esetében is.

Azonban mielőtt még bárki azt gondolná, hogy csak a mozgásrendszert érinthetik ilyen fajta, teljes mértékben nem gyógyítható elváltozások, tegyünk említést a degeneratív (folyamatosan romló), valamint a krónikus belgyógyászati, neurológiai, immunológiai és onkológiai betegségekről is, mint amilyen például a myastenia gravis, a Cushing-szindróma, a diabetes mellitus, a krónikus veseelégtelenség vagy a különféle környezeti allergének által kiváltott allergiás megbetegedések.

Attól azonban, hogy ezek a betegségek, elváltozások a szó szoros értelmében véve nem gyógyíthatóak, nem kell azonnal az állatunktól végleges búcsút vennünk. Ilyen betegeknél minden esetben egy minőségi, fájdalommentes, élhető élet biztosítása a cél. Degeneratív folyamatok esetében pedig mindig törekednünk kell a folyamatos romlás mértékének csökkentésére, lassítására is. Minden beteg más és más, ahogy mi emberek is nagyon különbözőek vagyunk. De nem csak az állatok/az egyedek nagyon különbözőek, hanem az életkörülményeik is (a tulajdonosok, a tartáskörülményeik, a gazdáik életében betöltött szerepük és a lehetőségeik is). Így minden esetben egyedre szabottan kell kitűznünk a rövid-, a közép- és a hosszútávú céljainkat, ehhez azonban számos tényező komplex figyelembevételére, összegzésére van szükség. Pontosan meg kell határoznunk, hogy adott esetben milyen eredmények várhatóak reálisan, s ehhez milyen kezeléseket, kiegészítő terápiás módszereket kell és lehet igénybe venni, illetve hogy hogyan kell az állat életkörülményeit (takarmányozás, tartásmód, mozgatás/training/munka) ennek érdekében megváltoztatni. Tulajdonképpen ezen állatok menedzselése egy precíz csapatmunkát igényel, ahol az állatorvoson kívül a tulajdonos is fontos szerepet tölt be.

Ahogy minden személynek, így minden terápiás módszernek is megvannak a lehetőségei (ha jobban tetszik, az erősségei), de ezzel egyidejűleg a határai, a korlátai (azaz a gyengeségei is). A jó hír azonban az, hogy a különböző diagnosztikai és terápiás módszereknek a határai általában nem esnek egybe, így szakszerűen kombinálva azokat az összhatás és az eredményesség is javítható.

Tudnunk kell azonban azt is, hogy a nem megfelelően alkalmazott módszerek csökkenthetik, vagy akár ki is olthatják egymás hatásait, legrosszabb esetben pedig a legjobb szándék ellenére is ronthatják a beteg állapotát. De hogy ne maradjunk példa nélkül sem, lássuk, mire is gondolok! Bizonyos ízületi elváltozások esetében csak a lágyabb, finomabb manuálterápiás technikákat szabad alkalmazni, mert egy manipulatív technika esetében a gyulladásos folyamat újra belobbanhat, illetve felerősödhet. Vannak olyan gyógyszer-gyógynövény kombinációk is, amelyek nem kompatibilisek egymással, és amelyek együttes alkalmazása nem várt negatív hatással járhat.

A megfelelő terápiás terv kidolgozásához elengedhetetlen a pontos diagnózis felállítása (ehhez pedig a klinikai és kiegészítő vizsgálatokon túl a kórelőzmény ismerete is nélkülözhetetlen), a megfelelő szaktudás, valamint az alkalmazott módszerek hatásmechanizmusának, lehetőségeinek és határainak pontos ismerete.

Sajnos el kell fogadunk azt a tényt, hogy az örökélet titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie, illetve hogy az a terápiás módszer sem született még meg, amely bármely/minden betegséget/veleszületett vagy szerzett elváltozást 100%-osan meg tudna gyógyítani. Így ha olyan személlyel, leírással találkozunk, amely ezt ígérné, legyünk óvatosak!