Az utóbbi hetekben egyre több fórumon és egyre több ismerősöm oldalán találkozok a sokak szerint hazánkban is követendő példával, miszerint Bécsben vizsgához kötik a kutyatartást.

Ha jobban utána járunk a témának, kiderül, hogy az ún. harci kutyák tulajdonosai számára már 2010. 07. 01.-én kötelezővé vált a kutyajogosítvány megszerzése Bécsben. A vizsgálatok és felmérések azt mutatták, hogy már 2014.-re jelentősen csökkent a kutyaharapásos esetek száma. 2018. őszén egy 17 hónapos kisgyermek életét követelő kutyatámadás viszont arra ösztönözte a bécsi városvezetést, hogy még szigorúbbá tegye az eddig is szigorú (Ausztrián belül talán a legszigorúbb) kutyatartási feltételeket. Végül eljutottunk oda, hogy 2019. július 1.-től Bécsben minden újdonsült gazdinak (akinek az előző 2 évben nem volt kutyája) kötelező tanfolyamon kell ahhoz részt vennie, hogy kutyát tartson. A tanfolyam hossza csupán 4 óra, ami valljuk be, nem olyan sok, azonban több, mint a semmi.

Hazánkban szenzációként rebbent fel és futótűzként terjedt a hír, mintha valami újdonság lenne, pedig nem az. Ausztrián kívül pl. Németországban is már évek óta működik a rendszer, melynek célja a felelős állattartás feltételeinek betartása, a kutyás és nem kutyás társadalom egymás melletti harmonikus együttélésének megteremtése és fenntartása.

5 évig éltem és dolgoztam Észak-Németországban, és testközelből nyomon tudtam, követni, ahogy és amint a kutyajogosítványt kötelezővé tették. Mivel állatorvos vagyok, így a tanfolyam elvégzése és vizsga letétele alól mentesültem. De a kutya suliba, ahova Drazséval jártam, alaposan utána kérdeztem a részleteknek. A gazdáknak négylábú kedvencükkel egy több alkalmas elméleti és gyakorlati tanfolyamon kell részt venniük, majd elméleti és több meghatározott feladatból/szituációból gyakorlati vizsgát kell tenniük. Az állatorvosokon kívül a vadászok, illetve azok a kutya tulajdonosok mentesülnek a vizsga alól, akik igazoltan problémamentesen tartottak kutyát az elmúlt legalább 5 évben.

De nézzük csak kicsit tüzetesebben, mit is jelent, az igazoltan problémamentesen és gondok nélküli kutyatartás! Az oldenburgi körzetben minden kutyatartónak be kell jelentenie az önkormányzatnál, ha kutyát tart és meg kell fizetnie az éves ebadót (ennek mértéke az eb méretétől függ), valamint minden kutyára felelősségbiztosítást kell kötnie.

Szerintem a kutya felelősségbiztosítás bevezetésének legalább olyan nagy létjogosultsága lenne hazánkban is, mint a kutya jogosítványnak. A legnagyobb odafigyelés mellett még a leggondosabb gazdával is előfordulhat, hogy kutyája kisebb, esetleg nagyobb kárt okoz másnak. A kárt pedig illik valahogy megtéríteni.

Elmesélek kezdésnek egy egyszerű példát a saját életemből. Drazsénak egyik nap zsenge csirke farhátat főztem rizzsel és zöldséggel, mint már több alkalommal korábban is. (Most senki ne hördüljön fel, hogy mivel és hogyan etetem a kutyám, mert ez nem egy takarmányozási témájú bejegyzés!) A fiatalúrnak azonban ezen az estén sikerült kissé mohón befalnia a vacsoráját, s egy nagyobbacska rész rágás nélkül, egészben csúszott le. Éjszaka pedig mikor a gyomra úgy gondolta, jobb lenne, ha megszabadulna a számára túl nagy falatnak bizonyult keresztcsonti tájéktól, akkor jött a gond. S nem meglepő módon, hányás lett a vége. Persze hol landolt a gyomor számára nem kívánatos falat? Természetesen az albérletem hálójának bézs padlószőnyegén. De hogy fokozzuk az izgalmakat, az erőlködéstől az utolsó felkínlódott, habos gyomortartalomhoz némi vér is keveredett. Jó gazdához méltón a kutyám miatt aggódtam, s vele foglalkoztam, nem pedig a szőnyeggel. És milyen szerencse, hogy volt felelősségbiztosítása Drazsénak!

Másnap reggel, mikor ő tacskósága az éjszaka viszontagságait már rég elfeledve, nyugodt és alkalomhoz illően, szolidan telt pocakkal az igazak álmát aludta, felhívtam a biztosítási ügynökömet és beszámoltam neki a káreseményről. Másnap pedig érkezett a kárszakértő, majd a határozat, hogy bár meg lehetne próbálni a szőnyeget kitisztíttatni, a beleszáradt vér azonban biztosan maradandó nyomot hagyna még így is, ezért a biztosító fizeti a szőnyegcserét. Egyedül a baleset áldozatául esett, régi szőnyeg, mint veszélyes hulladék elszállítását kell nekem saját költségen megoldanom.

De gondoljunk csak bele, hogy ennél nagyobb baj is bekövetkezhet, és hazánkban nem is olyan régen be is következett. Halálos autóbalesetet szenvedett egy ember, aki egy kutya életét szerette volna megmenteni. Azonban ez mind a kettőjük életébe került. S bár az ember életét nem tudjuk pótolni, a balesetet senki nem tudja meg nem történné tenni, de a családot, amelynek tagja volt a sofőr, részben lehet kártalanítani. És mi lenne, ha a jó szándékú autóvezető túléli, de olyan sérüléseket szenved, hogy soha többé nem tud visszatérni a dolgos hétköznapokba, esetleg hosszú és költséges kezelésekre lenne szüksége? Ki fizetné mindezt? Az ilyen szomorú és tragikus esetekre is nagyon hasznos lenne a felelősségbiztosítás, ami természetesen senki válláról nem veszi le a feladatot, hogy felelősen tartson állatot. De bárkivel előfordulhat, hogy a legkörültekintőbb eljárás ellenére kárt okoz a kutyája.

Végül, de nem utolsó sorban, itt van a kutyaadó. Jelenleg 2 kutyás gazdiként is azt mondom, hogy nem rossz dolog. Hiszen miből finanszírozza az adott önkormányzat a szakszerű, igényes kutyafuttatókat? Honnan legyen pénz a kutyaürülék tárolására alkalmas kukákra és esetleg zacskókra, amibe a tulajdonosok összeszedik a nem éppen kellemes szagú végterméket? Biztosan nem a nem kutyás társadalom tagjaira rónám ki ezt a feladatot és plusz költséget. De milyen jogon is tehetném? Önként vállaltam, hogy felelős kutyatartó leszek. A döntéseinkért pedig vállalni kell a felelősséget!

Igen, a kutyatartás nem kötelező. Jelenleg bárki tarthat kutyát, de az írott és íratlan szabályokat betartva felelős gazdaként kell onnantól viselkedni, hogy a kutya az életünk, a családunk és a mindennapjaink része lett! Nem csak jogunk van ahhoz, hogy kutyát tartsunk, hanem kötelezettségeink is.

Az utóbbi évtizedben sokat változott a hazai kutyatartás, de remélem, ez a fejlődés még tovább fog ívelni. Remélhetőleg eljön nálunk is az ideje, hogy bevezessék a kötelező felelősségbiztosítást a kutyák részére, a kutyajogosítvány megszerzését pedig a tulajdonosok számára. S ahogy már fent említettem, én a reális összegű, helyesen felhasznált kutyaadó bevezetése ellen sem tiltakoznék!