Megértem, ha már a cím elolvasása is sokatokban egész gondolat- és érzelem cunamit indított el. Én is így voltam vele pár héttel ezelőtt, amikor a “Gyereket soha nem akartam, de a kutyámért a végletekig hajlandó vagyok elmenni” szalagcímmel rendelkező cikket olvastam. 

Megosztó, és sokak lelkét felkorbácsoló téma ez.

A cikk több oldalról közelítette meg a témát, sokféle kérdés és vélemény felmerült benne, és összességében azt próbálta felmérni, hogy a gyermekvállalás és a kutyavállalás milyen viszonyban van egymással. 

Nem térnék ki minden egyes részletre, hisz a cikket ITT el tudjátok olvasni, én most inkább

a saját véleményem egy részét próbálnám megosztani veletek a felelős állattartás iránt elkötelezett állatorvos és nő szemén keresztül. 

Fontosnak tartom ugyanakkor azzal kezdeni, hogy nagyon sok oka lehet annak, hogy egy párnak nincs gyermeke. 

Lehet, hogy nem választás kérdése a dolog, hanem egészségügyi okai vannak. 

Lehet, hogy egy komoly, és megfontolt döntés eredménye, mert a pár úgy gondolja, hogy a jelenlegi környezet, ami körülvesz minket, vagy egész egyszerűen a személyiségük nem alkalmas arra, hogy gyermeket vállaljanak. És ez csak néhány ok, ennél sokkal összetettebb is lehet a történet.  

Tehát a “Miért nincs már?” és a “Mikor lesz már?” típusú kérdéseket (főként ha nincs az illetővel szoros kapcsolatunk) igyekezzünk magunkban tartani. Tapintatlan, tolakodó, és akár bántó is lehet. 

Már önmagában ez is kemény ügy, és még csak a téma egyik felénél tartunk. 

Az én meglátásom szerint állatot vállalni ugyanilyen körültekintő, és megfontolt döntés kell legyen. Ahogy gyermeket sem úgy vállal az ember, hogy “na, kipróbálom, majd vagy bejön, vagy nem…” úgy kutyát sem szabad így magunkhoz vennünk. 

Gondoljunk csak arra, amikor a covid helyzet kellős közepén hirtelen megugrott a menhelyről gazdihoz kerülő kutyák száma. Hirtelen mindenki home office-ba kényszerült, és sokan úgy gondolták, hogy itt a remek alkalom, beszereznek egy kutyát, hisz most úgyis otthon tudnak lenni vele. Igen ám, de a covid lecsengett, a home office megszűnt, és hirtelen alkalmazkodni kellett a megváltozott élethelyzethez, hiszen a kutyának az előbbi volt a természetes helyzet. 

Sajnos sok nem átgondolt, nem jó döntés született.

A gyermekvállalás és a kutyavállalás egyaránt határokat, lemondásokat, anyagi kiadásokat, óriási felelősséget, és persze örömet és boldogságot jelent.  

Azt a kérdéskört, hogy ki melyiket vállalja be, az elfogadásnak, az empátiának és a megértésnek kellene körbelengnie. 

Vannak kutyabarát üzletek, kávézók, éttermek, ugyanakkor vannak olyan parkok is, ahova nem lehet kutyát bevinni. Éppúgy vannak gyerekbarát kávézók pelenkázó helyiséggel, és játszósarokkal ellátott éttermek, és vannak már felnőttbarát, gyerekmentes hotelek is.

Azt gondolom, hogy egyiken sem kellene felháborodnunk. Ha valahova nem mehetünk be a kutyánkkal, akkor oda nem megyünk be. 

Ha valaki olyan wellness szállodába szeretne menni pihenni, relaxálni, ahol nincs gyerekzsivaj, akkor az megteheti. 

A cikk, ami a bloghoz az ötletet adta, olykor nagyon szélsőségesen, és fekete-fehéren festette le ezt a helyzetet. Én magam is azt éreztem az olvasás közben, hogy nagy hatást gyakorol rám a téma. 

Aki jól ismer az tudja, hogy nekünk nincs gyermekünk, viszont több állattal, köztük két kutyával élünk együtt. 

Én is éreztem már azt életem során, hogy megbélyegeznek, és azt éreztetik, hogy a kutya egy felnőtt nő életében csak gyerekpótlék lehet. 

A tacskó néha ás. És így van ez jól, hisz erre találták ki.

Még egy pár szót a felelősségről: a kutyatulajdonosok feladata, hogy KUTYA! életet biztosítson állatának. Ez azt jelenti, hogy ismerjük, hogy milyen igényei vannak a fajtának, ismerjük, hogy milyen ösztönei vannak az állatnak, és segítsünk neki abban, hogy ezeket az igényeket és ösztönöket kielégíthesse és kiélhesse. Persze biztonságos körülmények között. 

Nem emberként szeretjük őket, és nem ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal, mert az szokott lenni általában a nagy bajok kezdete. 

Ezért tartom nagyon fontosnak a képzéseimen, kurzusaimon is elmondani, hogy a kutyatartás nem azzal kezdődik, hogy hazavisszük a kiskutyát, hanem azzal, hogy kiválasztjuk azt a fajtát, azt az egyedet, amit be tudunk majd illeszteni az életünkbe. 

Ehhez pedig ismernünk kell magunkat. 

Zárszóként pedig csak annyit, hogy a szélsőségek ritkán vezetnek jó irányba. A témával kapcsolatban az első szó, ami az eszünkbe jut, az legyen az elfogadás. 

Ha ez a téma érdekes volt számodra, akkor talán egy korábbi blogom is az lesz:  https://drtornyi.hu/blog/felelos-kutyatartas-extrakkal/

Ha nem szeretnél lemaradni ezekről a bejegyzésekről? Iratkozz fel a hírlevelemre és még egy hasznos tippekkel teli e-book is a tiéd lehet ajándékba!