Aki ismer tudja, hogy már az egyetemi éveim előtt elhatároztam, hogy én lovas állatorvos leszek. Azért, hogy ezt az álmom valóra váltsam, minden tőlem telhetőt megtettem. Egyetemistaként rendszeresen vállaltam éjszakai ügyeletet az üllői nagyállat klinikán, az 1 hónapos nyári klinikai gyakorlatom a bécsi állatorvosi egyetem nagyállat ortopédiai klinikáján végeztem. Az ERASMUS program keretén belül pedig 3 hónapot töltöttem az aschheimi lóklinikán.

Friss diplomásként Dr. Szilvássy Levente kolléga praxisában kezdtem dolgozni, ahol Morzsa tacskó mélyen a szívembe lopta magát.

2009. januárjában kiköltöztem Észak-Németországba, hogy Dr. Lionello Fiorito lovas praxisában dolgozhassak. A nagy kalandnak egyedül vágtam neki, a Kedvesem és a Családom is itthon maradt. Már régóta szerettem volna egy saját kutyát, akit magammal vihetek mindenhova. Végül február 14.-én beköltözött hozzám Varázs, életem első törpetacskója.

Varázzsal csodás, élményekben, kalandokban és tapasztalásokban gazdag életünk volt. De egyszer bekövetkezett nálunk is minden tacskós rémálma, az ún. tacskóbénulás. Ahogy a bajt érzekeltem, azonnal a közeli állatklinikára vittem Varázst. A kollégák az alapos vizsgálatokat követően azt mondták, a konzervatív kezelés akupunktúrával és fizioterápiával kiegészítve elegendő lesz. Mivel ekkor én még „csak” a ló osteo- és fizioterapeuta képesítésem szereztem meg, s az állatorvosi akupunktőr képzésemnek is még az elején jártam, így felkerestem Dr. Kim Übermuth kolléga praxisát, aki a klasszikus nyugati orvoslás mellett fizioterápiával és akupunktúrával is foglalkozik. A lelkiismeretes közös munka meghozta gyümölcsét, Varázs állapota a várt ütemben javult. Az életünk szinte teljesem visszatért a régi lerékvágásba, amikor is hirtelen, minden előjel és ok nélkül négylábú barátom állapota drasztikusan leromlott, hatalmas fájdalmai lettek (ha csak hozzá értem, rám morgott, pedig felém soha egy rossz nézése vagy mozzanata sem volt eddig). Azonnal autóba pattantunk, s az oldenburgi klinikára siettünk. De már ekkor nagyon rossz érzésem volt. Sajnos mivel pünkösd előtti szombat volt, így az MRI vagy akár csak CT vizsgálatra és szükség esetén a műtétre is 2 teljes napot kellett volna várnunk. Tudtam, egy percig nem szeretném, hogy Varázs szenvedjen. Mikor megkérdeztem a kollégákat, ők mit javasolnak, csak annyit mondtak, nem szeretnék a döntést kivenni a kezemből… Be sem kellett fejezniük a mondatot, hisz állatorvosként egyből tudtam, mire gondolnak. Így fájó szívvel ugyan, de elengedtem Varázst akkor az örök vadászmezőkre. Nagyon szomorú voltam, nagyon megviselt, ami történt, hisz a barátomat, a hű társam veszítettem el egy szempillantás alatt

S ekkor határoztam el, hogy a kutya fizioterápia világába is jobban beleásom magam. Azt már ekkora is tudtam, s Varázson tapasztaltam, hogy az akupunktúra mind a konzervatív, mind a sebészi kezelésben részesülő gerincsérves kutyáknak nagyon hasznos kiegészítő terápiás módszer, amelyet csodásan lehet a fizioterápiával kombinálni mind a rövid-, mind pedig a hosszútávú célok elérése érdekében.

A ló osteo- és fizioterápia képzést a DIPO-nál (Deutsche Institut für Pferde Osteopathie) végeztem, amellyel minden tekintetben meg voltam elégedve. Így nem volt kérdés, hogy a kutya osteo-és fizioterapeuta képzést is náluk végzem el. Erre a képzésre már Drazsé tacskóm kísért el. Mert igen, a tacskók iránti rajongásom nem múlt el, s Varázs után ismét egy törpetacskó rabolta el a szívem.

2014-ben, mikor hazaköltöztem és belevágtam a saját, magyarországi praxisom felépítésébe, rájöttem, hazánkban hiány van az olyan kisállatorvosokból, akik fizioterápiával és akupunktúrával is foglalkoznak. Végül a gyermekkori álmom tovább álmodtam, s így született meg a holisztikus és integratív szemléleltű,speciális szolgáltatási palettával rendelkező  állatorvosi praxisom, ahol kisállatokkal és lovakkal is foglalkozom.