Az egérárpa egy nagyon gyakori, elterjedt gyomnövény.

Első pillantásra teljesen ártalmatlannak tűnhet, de ha hagyják kellően nagyra nőni fűnyírás előtt, sajnos kifejezetten sok kellemetlenséget okozhat kedvenceinknek.

A kiszáradt kalászából nagy mennyiségben szétpergő magok (amit toklásznak is nevezünk) hegyes végűek és apró kampók találhatók a másik végükből kiálló hosszú szálakon.

Ez ahhoz vezet, hogy könnyen befúródnak különböző helyekre és azután csak egy irányba, azaz előre és
befelé képesek passzívan haladni.

A toklász jelentette veszélynek kedvenceink bizonyos testrészei fokozottan ki vannak téve.

Főleg a hosszú, lógó fülű kutyák esetében ilyenek a fülek és a hallójáratok. De gyakran és bármely fajtában utat
találhat magának a toklász az orrnyílásokon keresztül az orrüregbe, a kötőhártya vagy esetleg a
harmadik szemhéj alá, valamint a lábujjak közötti területen is sokszor okoz problémát.

Ezeken a tipikus helyeken kívül pedig nagyjából bárhol máshol is befúródhat, bár szőrzettípustól függően kicsit
nehezebben marad ez észrevétlen, ezért a törzset és a könnyen átvizsgálható, ritkásabb/rövidebb
bundájú testtájakat érintő elváltozások nem olyan gyakoriak.

A tünetek természetesen attól függően változnak, hogy hova fúródott be a toklász. A leggyakrabban a
következőket észlelhetjük: hirtelen jelentkező fejrázás, fülfájás és esetleg ferde fejtartás, ha a kedvencünk hallójárata érintett; fokozott könnyezés, hunyorgás, egyoldali szemhéj- és/vagy kötőhártya-
duzzanat, ha a szem környékén van az idegentest; az orrba jutáskor hirtelen fellépő, szűnni nem akaró tüsszögés, jellegzetesen egyoldali orrfolyás; a lábujjak közötti részen pedig a viszonylag gyorsan
kialakuló fájdalmas, kipirosodott duzzanat tűnik fel, melyet az állat folyamatosan nyalogat vagy rágcsál.

Toklászgyanú esetén érdemes minél hamarabb felkeresni az állatorvost!
Amikor már bekerült valahová, akkor ugyanis csak a legritkább esetben tud távozni magától; és minél tovább hagyjuk vándorolni, annál messzebre juthat a befúródás helyétől.

Ha már a bőr alá került és nem látható, akkor csak speciális
eszközökkel sikerülhet az eltávolítása, amihez az érintett állatot sokszor bódítani is kell a fájdalom miatt.
Bizonyos helyekről a páciens vérmérsékletétől függően éber állapotban is ki lehet „halászni”, de a helyi érzéstelenítés ehhez is elengedhetetlen – gondoljunk például a sérülésveszélyre a szem környékénél egy ilyen kellemetlen beavatkozáskor!

Az orrjáratok áttekintéséhez gyakran endoszkópos vizsgálatot kell végezni, ami mély bódítással jár; az esetlegesen mélyebb szövetekbe jutott idegentest megtalálásához pedig akár műtéti feltárás is szükséges lehet.

A veszély csökkentése érdekében érdemes a toklászos területeket kerülni, a lábujj közötti régióban a
szőrt rendszeresen rövidre vágni és minden séta után a mancsokat (de leginkább kedvencünk egész
testfelületét) tüzetesen ellenőrizni.

A hosszú, lógó fülű egyedeknél sokat segíthet, ha a fülkagyló belső felszínén is rövidre nyírjuk a szőrt, illetve a füleket egy hajpánttal vagy erre a célra készített fülvédővel a fejhez fogatjuk. Az orrjáratok megvédéséhez pedig jól jöhet egy laza, de kellően sűrű szövésű hálóból készült szájkosár, ami egyben a nem nekik való falatok összeszedésében is megakadályozza az arra hajlamos kutyusokat – de ez már egy másik történet…

Ha nem szeretnél lemaradni az újdonságokról, akkor mindenképp Iratkozz fel a hírlevelemre !