A fenti mondat pontosan így hangzott: “Nem a széna a drága, hanem az, ha a lovunk lebetegszik és a gyógyulására költjük a pénzünket, idegeskedünk, miközben éppen azt nem tudjuk csinálni, ami miatt az egészet elkezdtük: LOVAZNI”.

Budai Zsolt érti a szénakészítés csínját-bínját és állítja: penészes, koszos, melegedő bálákat még ingyen sem engedne az udvarába! A szénakészítés alfájáról és omegájáról is kérdeztük.

 

Mióta foglalkozol szénakészítéssel? Egyáltalán hogy jött ez az életedbe? Csak saját lovaitok részére készítesz szénát vagy eladásra is?

Születésem óta Törökszentmiklóson élek, 2002. óta élünk egy régi TSZ-majorban a város mellett és azóta tartunk lovakat, akiket magunk látunk el. Ennek minden szépségével és bajával együtt. Gazdasági agrármérnök vagyok én is és a feleségem, Márvány Fatime is. Ő a kezdetek óta, én csak 2007-tel kezdődően dolgozom a családi cégükben, ahol szántóföldi növénytermesztéssel és egy kis erdőgazdálkodással foglalkozunk. Mindketten ügyvezetők vagyunk, 18 főt foglalkoztatunk, nyáron nyugdíjasainkkal és diákokkal kiegészülve 23-25-en is vagyunk.

Eleinte vásároltuk a lovaink részére a szénát és sajnos gyakran voltunk elégedetlenek a széna minőségével és az árával, ezért egy idő után elkezdtünk jobban belefolyni a szénakészítésbe. Mivel csak a saját lovaink számára készítünk szénát, így a drágább folyamatokra nem vásároltunk eszközöket, de a kényesebb pontokra koncentrálva bizonyos gépeket megvettünk. Van kaszánk (itt gyártják Törökszentmiklóson), kardánhajtású rendterítőnk, rendsodrónk és egy Szolnokon gyártott Hamster szálastakarmány gyűjtő pótkocsink (arra az esetre, ha nem érne ide a bérbálázó az eső előtt…).

Te hogy látod, van-e elegendő kaszáló, rét, legelő, amire szüksége lenne a magyarlóállománynak?

Véleményem szerint nincs akkora lóállomány Magyarországon, amit ne lehetne ellátni szénával. Az egyéb fajú állattartás olyan mértékben esett vissza az utóbbi 30 évben, hogy biztosan kiszolgálja a megmaradt kaszáló a lovakat.

Akkor szerinted mi az oka, hogy még sincs elég a jó minőségű szénából? 

Most nem leszek népszerű: mindenki elvárja, hogy begördüljön egy kamion kiskockabálás fűszéna, ami olyan zöld, mint a Heartland-ben és gombnyomásra felkerüljön a szénapadlásra. Ez nem így működik! Amikor 2002-ben kiköltöztünk a városból, akkor még az útszéli füves sávokért ölre mentek az emberek, hogy ki kaszálja le. Több kilométer távolságba is eljártak lovaskocsival, utánfutós autóval, traktorral egy-egy jobb minőségű árokpartra. Az emberek igénye változott, minden azonnal kell, de ingyen és kevés befektetett munkával.

Mi lett a régi legelőkkel?

A környékünkön található legelők sorsát megpecsételte az állatállomány drasztikus csökkenése, a legeltetés megszűnése, a támogatási rendszer (egyrészt akkor is jön támogatás, ha felé sem mész a gyepednek, másrészt sok gyepet mi is feltörtünk az intenzív szántóföldi növénytermesztés bővítése miatt).
És a klímaváltozás is tagadhatatlan károkat okoz a szélsőségeivel.

Mi a szénakészítés alfája és omegája?

A megfelelő helyszín kiválasztása és az időzítés, fontos az időjárás-előrejelzések követése és szerencse is kell hozzá.

Hol kezdődik a szénakészítés?

Mi nagyon speciális módon készítünk szénát, mert gyakorlatilag 1 hektár kaszálónk sincs… A lovak karámját ősz végétől lezárva tartjuk és az első kaszálást onnan gyűjtjük be. Nem merünk zöld fűre lovat engedni, mert sajnos egy cushig szindrómás lovunk látta ennek kárát.

Az első és egyetlen karám-kaszáláskor a karám széleit, ahová szerencsénkre vonalban trágyáznak a lovaink, nem kaszáljuk le és így nem is kerül bebálázásra, hanem később külön vágom le, amit a lovak nem is esznek meg. Ami a többi szénagyűjtő területet illeti, azok útszélekről és az általunk telepített erdők széleiről szólnak. A város határának egy kevéssé járt részén, koncentráltan található a földjeink harmada, ahol a tulajdoni viszonyok okán és a járható utak hiánya miatt szinte csak mi közlekedünk. A kalászos növények gyomirtásakor külön kérni szoktam a kollégáimat, hogy az útra is eresszék ki a permetezőt, így elejét véve az út szélén lévő fű elgyomosodásának.

Mi a menete?

Ha találunk május elején az időjárás előrejelzésben egy 10 napos esőmentes időszakot, akkor a fű fejlettségétől függetlenül indulunk kaszálni. Mindig csak annyi területet kaszálunk, amit abban a 10 napban be is tudunk hozni. Ahol csak a hely engedi, ott a kaszálást követően rendterítővel szétterítjük a szénát, mert jobban, egyenletesebben szárad és nehezebb ellopni.

2 nap múlva összesodorjuk, majd következő napon átfordítjuk a rendet. Ekkorra már leegyeztetem a bálázóssal az időpontot, hogy mikor tud jönni, hogy bérmunkában bebálázza a szénát és aznap reggel még egyszer átfordítjuk a rendeket. A mi térségünkben nem az okoz gondot, hogy megszárad-e a széna a bálázásra, hanem az irgalmatlanul erős UV-sugárzás kiégeti a renden lévő füvet és a szalmához hasonló sárga színe lesz.

És amit egészen egyszerűen nem értek: járva az országot számos helyen látom, hogy a bálák még akkor is a földön vannak, amikor már a következő kaszálás következne. Ez egészen egyszerűen nem fordulhatna elő!

Mennyit számít a talajgondozás, az időzítés, a saját géppark?

A talajgondozás nyilván egy fontos része kellene, hogy legyen a legelő/kaszáló ápolásának, de a mi esetünkben ez a karámok fogasolására korlátozódik, hiszen az utak mentén vagy az erdők szegélyében nehezen lenne kivitelezhető.

Az időzítés talán minden faktor között a legfontosabb, ha rosszkor csinálod, akkor már nehezen tudsz változtatni a dolgok menetén. Az utóbbi években sajnos szélsőséges időjárási helyzetek alakulnak ki az egykor oly védett Kárpát-medencénkben. Sokszor az időjárás előrejelzések figyelése mellett a megérzés is számít és itt megéri a család nő tagjainak véleményére hallgatni, mert valami hetedik érzékkel mindig eltalálják a jó időpontot.

Most van a szénakészítés ideje. Van, akinek lábon megázott vagy bálában ázott meg. Már most látszik, hogy idén is probléma lesz jó minőségű szénát kapni. Mit gondolsz, ki mennyiért és milyen szénát fog tudni beszerezni?

Felénk nem volt gond a sok esővel, mivel mi az ország legszárazabb részén lakunk, így egészen más problémáink vannak a szénakészítéskor. Országosan a minőséggel biztosan baj lesz a sok eső miatt, így vagy magasabb áron vásárolsz jó minőséget, vagy kénytelen leszel kompromisszumot kötni.

Igazi jó szénát olyan, mint igazgyöngyöt keresni. Te mit javasolsz a lótulajdonosoknak, hogyan, honnan vásároljanak? Mire figyeljenek? Mire mondjanak nemet? Mennyire előre rendeljenek?

Ha rá lennék szorulva, hogy szénát vásároljak, akkor biztosan hegyvidékről vásárolnék, mert egészen egyszerűen csak ott van ideje úgy megszáradnia a szénának, hogy zöld színű maradjon.

Penészes, koszos, melegedő bálákat még ingyen sem engednék az udvarba, az állatgyógyászat drágább, mint bármelyik drága széna.

Ha ilyen helyzetben lennék, akkor addig mennék, amíg nem találnék egy olyan gazdálkodót, aki a saját vagy bérelt területéről minden évben, jó minőségben, kiszámítható áron, saját eszközökkel elkészítve fedett vagy minimum letakarva tárolt kazalból árul úgy szénát, hogy esetleg a szállításban is tud segíteni.

Fontos lenne az, hogy akár reklamáció, akár elégedettség esetén meglegyen az arca, az elérhetősége annak a személynek, akitől az lovaink takarmányozása függ.

A lótartóktól sokszor hallani, hogy drága a széna. Nem értik, miért kerül annyiba, amennyibe. Szénakészítőként hogy látod ezt?

Nem a széna a drága, hanem az, ha a lovunk lebetegszik és a gyógyulására költjük a pénzünket, idegeskedünk, miközben éppen azt nem tudjuk csinálni, ami miatt az egészet elkezdtük: LOVAZNI.

Két szélsőséget említenék meg. Az elsőnél, kérlek ne vedd magadra! Nem a széna a drága, hanem az állatorvos! Szeretnék állatorvost csak akkor látni, ha vért vesz le, vakcináz, fogat reszel, ultrahangozza a csikót az anyja hasában, de semmiképpen sem azért, mert köhög a ló.

A másik véglet az online hirdetésekben szénát malacra cserélő „üzletemberek”, akik csőstül jelennek meg a kapuban, már félúton csak a fele szénát ígérik, az is penészes dudva és soha többé nem veszik fel a telefont. Ennek egészen egyszerűen nem lenne szabad teret engedni, csak sokszor a kétségbeesés vagy pillanatnyi anyagi helyzet rossz döntésbe sodorhat, amit később kamatostól fizetünk vissza.

És a végére a szemét-kérdés. Én állatorvosként a tisztasági betéttől a kerítésdrótig sok dologgal találkoztam már szénabálákban. Az útmenti szemét nem látszik a traktorból kaszálás közben. Szerinted mit lehet ez ellen tenni?

Semmit, egészen egyszerűen semmit… A világ nem most lett ilyen, olyan fejőkelyheket, tőgyinfúziós üvegeket, 1 Ft 50 Filléres tejeszacskókat találok a határban szétszórva, ami 30 éve került oda. Sajnos a kiskockabálát is ezért kell elengedni, mert azt egyben berakod a ló elé, kivágod a bálamadzagot és csá! Nem látod, hogy mit szedett fel a bálázó!

A körbála macerás, villával kell szétbontani, kiskocsiba rakni, a jászolba átrakni, de közben annyiszor birizgálod a szénát, hogy megtalálhatod az idegen tárgyakat (hidraulika cső, vas alkatrészek, melltartó, stb…).

Köszönöm az interjút! 

 

Ha szeretnél többet tudni a lovad egészségmegőrzésének lehetőségeiről, optimális tartási körülményeiről, és hiteles lovas szakértőkkel megismerkedni, gyere el az 1. Lóbarát fesztiválra szeptember 28-án! 

Bővebb infoért kattints: https://lobaratfesztival.hu/