Évről évre egyre több geriátriai (időskori) fogazattal találkozom a lovak balance fogkorrekciója (fogreszelés) során. Ezek a lovak azonban nem mind matuzsálemi korúak, vannak olyanok is, akik éppen csak betöltötték a 15.-16. életévüket, s erejük teljében kellene, hogy legyenek. Fogászati szempontból nem is a lovak életkora a döntő tényező az idős lovak számára fenntartott skatulyába való bekerüléshez, hanem a fogazat állapota (a fogak rágófelszínének és struktúrájának megléte, idős lovak esetében jobban mondva a hiánya).

Geriátriai (időskori) fogászati páciensről abban az esetben beszélhetünk, ha egy/több őrlőfog rágófelszíne elveszti zománcállományát, maga a rágófelszín és ennek következtében az őrlőképesség is drasztikusan csökken. Abban az esetben, ha a páciensünk fiziológiás fogazattal rendelkezett fiatalabb korában, a 4. őrlőfog(ak) (azaz az első moláris, tejfog nélküli őrlőfog, a 09-es fog) lesz(nek) érintett(ek). Ennek pedig egy igazán logikus magyarázata van. Ez ugyanis a legidősebb, maradandó őrlőfog, amely 9-12 hónapos kor között töri át a nyálkahártyát, majd fokozatosan eléri a rá jellemző korona hosszt, és a folyamatos (egyenletes) kopása is elkezdődik. (Tájékoztatásképpen hagy említsem meg, hogy az utolsó őrlő tejfogat 4 éves korukban váltják a lovak. Egy gyors matematikai számítással azonnal látja mindenki, hogy az elsőként megjelenő maradandó őrlőfog már 3 éve húzza az igát – aktívan részt vesz a takarmány felaprításában, ezáltal folyamatosan kopik -, mire az utolsóként munkába álló őrlőfog még csak éppen kiváltódik.)

Abban az esetben azonban, ha az érintett ló olyan patológiás fogazattal (hullám-, lépcső-, ollófogazat) rendelkezik, mely kóros kopást eredményezett nála, akkor hiába a sorban 4. fogak a legidősebbek, mégis más őrlőfognál jelentkezhet legkorábban a rágófelszín drasztikus csökkenése, a rágófelszín zománc állományának elkopása.

Az idő előre haladtával azonban egyre több fogat fog érinteni az elváltozás. Az őrlőfogak rágófelszínének csökkenése és a fog elvékonyodása a rágófelszín felől a foggyökér irányába, az őrlőfoga közötti kisebb-nagyobb rések (ún. diastémák) kialakulásához vezet. Sok esetben a takarmány ezekben a résekben felhalmozódik, a különböző baktériumok számára melegágyat teremtve. Ennek következményeként bűzös szájszag, paradontális gyulladás és tasakképződés alakul ki, mely idővel az érintett fogak instabilitásához, majd elvesztéséhez vezet.

A geriártiai/időskori fogazat meglétére utalhat a fogyás, a takarmány visszautasítása, a bűzös szájszag, valamint a megváltozott rágómozgás. A pontos diagnózis felállításához azonban elengedhetetlen az alapos kórelőzmény felvétele és az alapos klinikai vizsgálat is. Ugyanis a fogyás és/vagy takarmány-visszautasítás hátterében a fogászati elváltozások mellett, vagy anélkül számos egyéb probléma is állhat (pl. anyagcserezavar, felszívódási zavar). Érdemes azt is megjegyeznünk, hogy minden lónak jogában áll egyszerre több betegségben szenvednie, több patológiás elváltozással rendelkeznie. Így ha a fogászati vizsgálatunk, kezelésünk, valamint a sok esetben szükségessé vált speciális takarmányozás nem hozza meg a várt eredményt, érdemes tovább kutatni a kiváltó okok után. Természetesen számos betegség esetében mindez fordítva is igaz.

Jogosan merülhet fel sokakban a kérdés, mit is lehet ilyen esetben tenni, illetve miért van még szükségük a geriátriai fogazattal rendelkező lovaknak balance fogkorrekcióra, fogászati kezelésre? Bár az őrlőfogak rágófelszíne a dentinig lekophat, a periférián/a fogak szélén némi zománcállomány még éles szélek, csipkék formájában jelen lehet, mely a száj nyálkahártyán és a nyelven sérülést okozhat. Ezeket érdemes a rágófelszín további károsítása nélkül lekerekíteni, lereszelni. A túlzottan lekopott fogak ellenlábasai kampókat, rámpákat, hullámokat, esetleg ún. véső fogakat alakíthatnak ki a hiányzó kopás miatt, melyek sok esetben akadályozzák a fiziológiás rágómozgásokat, illetve túlzott nyomást gyakorolhatnak az egyébként is érzékeny, sokszor dentinig lekopott, velük szembenálló fogakra. A rágómozgást akadályozó elváltozásokat minden esetben kezelni kell. Sok esetben azonban ez egy alkalommal nem valósítható meg, így 3-6 havonta további kezelésekre kell számítani az optimális állapot kialakításához. Az instabil, mozgó őrlőfogakat el kell távolítani, a kialakult diastémákat (fogak közötti réseket), a nyálkahártya-tasakokat kezelni kell.

Az időskori fogazat kezelésekor a cél, hogy minél több fogat funkcionálisan okklusioba hozzunk, a patológiás elváltozásokon pedig anélkül javítsunk, hogy az evésük romlana. A túlzottan (dentinig) lekopott, érzékeny fogakról a nyomást le kell vennünk, a táplálék felaprításának, őrlésének folyamatából ki kell vennünk őket. Ha a folyamat előrehaladott állapotban van, és a fogazat alkalmatlan a szálas- és abraktakarmány megfelelő „feldolgozására”, speciális takarmányozásra kell átállni.

Az időskori fogazat rendszeres és szakszerű fogászati kezelése, valamint a megfelelő takarmányozás biztosítása mellett az idős lovak még hosszú éveken át minőségi életet tudnak élni. Azonban ez a tulajdonosoktól több időt, nagyobb odafigyelést és sok esetben nagyobb anyagi ráfordítást igényel, mint fiatal, egészséges fogazattal rendelkező lovak esetében.