A farkasfog (Dens lupinus) nem más, mint a lovak első őrlőfogának az evolúciós maradványa (rudimentuma), mely az idők során a rágásban/őrlésben elvesztette funkcióját. Olykor találkozunk kisebb, nagyobb rágófelszínnel rendelkező farkasfogakkal is a lovak szájüregi vizsgálata során, melyek azonban az őrlőfogakhoz képest csupán elenyésző mértékben vesznek részt a takarmány felaprításában. Szamarak esetében gyakrabban, zebráknál pedig rendszeresen megfigyelhetők a rágásban is résztvevő, rágófelszínnel ellátott farkasfogak.

Mind kancákban, mind ménekben (heréltekben) előfordulhat, azonban nem állandó alkotóeleme a lovak fogazatának. Bizonyos esetekben csak az egyik oldalon, míg máskor az állkapocs mindkét oldalán megtalálható. A felső állkapocsban általában gyakrabban találkozunk vele, mint az alsóban.  Egy adott egyednek maximálisan 4 farkasfoga lehet (mind az alsó és mind a felső állkapocs mindkét oldalán 1-1). Általában az első premolaris fog (előzápfog/kisőrlő) előtt helyezkedik el, de bizonyos esetekben az előzápfog belső oldalán található. Alakja és nagysága nagyon változó lehet.

A farkasfog nem vesz részt a fogváltásban (ez annyit jelent, hogy ezt a maradó fogat tejfog nem előzi meg).  Általában 6-12 hónapos kor között töri át a nyálkahártyát és válik a vizsgáló számára is szabad szemmel jól láthatóvá. Az ún. vak farkasfog esetében bár a farkasfog kifejlődik, azonban a nyálkahártya áttörése elmarad. Az ilyen, nyálkahártyával fedett, a fogínyben lévő farkasfog is komoly lovaglásbeli problémákat okozhat, ha a zabla ráfekszik. A vak farkasfogat érdemes minden esetben eltávolítani. A helyeződésének pontos megállapításához érdemes röntgen-felvételt készíteni a beavatkozás előtt.

A farkasfog gyökerének mérete is nagyon változó (bizonyos esetekben elér a fogmederig, s abba ágyazottan helyezkedik el, míg más esetben olyan rövid a gyökere, hogy nem ér el a fogmederig, hanem csak a fogínybe helyezkedik el). Érdemes azt is megemlítenünk, hogy a kor előrehaladtával a kezdetben viszonylag lágy, elasztikus kapcsolat a foggyökér és a fogmeder között (azokban az esetekben, ahol a farkasfog gyökere a fogmederig elér) megváltozik, s egy szilárdabb, rigidebb kapcsolat alakul ki, amely a farkasfog eltávolítását (extrakcióját) is megnehezíti, valamint hamarabb a gyökér töréséhez vezethet. Az, hogy egy farkasfognak a gyökere milyen nagy, a megtekintéses vizsgálat során nem tudjuk megállapítani. Mindebből adódik, hogy ha nincs az adott farkasfognak rágási funkciója, akkor fiatal lovakban érdemes már a belovaglás előtt eltávolítani. Abban az esetben, ha nem egyértelműen eldönthető, hogy a későbbiekben gondot fog-e okozni vagy sem, akkor is érdemes minél hamarabb (lehetőség szerint szintén belovaglás előtt, de legkésőbb 6 éves korig) eltávolítani. Idősebb, eredményes, lovaglási nehézségekkel nem rendelkező sportlovaknál minden esetben a kórelőzmény pontos felvétele és alapos klinikai vizsgálat szükséges ahhoz, hogy az extrakció (foghúzás) indokoltsága eldönthető legyen. Tenyészkancáknál, extenzíven tartott lovak esetében, illetve zabla nélkül lovagolt egyedek esetében néhány kivételtől eltekintve gond nélkül bennhagyhatjuk.

A farkasfogat helyeződésétől és méretétől függően tudja a zabla zavarni. Sok esetben közvetlen kapcsolat alakul ki a zabla és a farkasfog között, míg más esetekben a zabla és a farkasfog közé becsípődő nyálkahártya redő okozza a különböző lovaglásbeli problémákat (pl. ellenszegülés a szársegítség ellen, fejrázás, ferde fejtartás, fogcsikorgatás, ágaskodás).

A farkasfog extrakciójához (eltávolításához) minden esetben megfelelő szaktudás, tapasztalat, megfelelő felszereltség és türelem kell. A beavatkozás a szájpadlási artéria (Arteria palatina) közelsége miatt fokozott figyelmet és óvatosságot igényel. A foghúzás után (a seb méretétől függően) 7-21 napig nem érdemes zablát tenni a ló szájába. Az extrakció utáni első zabla behelyezés előtt érdemes a sebet kontrollálni.