A savós patairhagyulladás (laminitis) a patairhát érintő, kiterjedt, nem fertőző eredetű gyulladás, amely a patacsont és a szarutok kapcsolatát károsítja, ezáltal a patacsont süllyedését, valamint rotációját okozhatja. Mindemellett pedig a legfájdalmasabb betegségek egyike lovak esetében.

A savós patairhagyulladásnak 3 formáját különböztetjük meg: 

• a kezdeti/bevezető stádiumot (amely sokszor észrevétlenül zajlik le), 
• a heveny (akut) formát, valamint 
• az idült (krónikus) laminitist.

Általánosságban elmondható, minél korábbi stádiumban sikerül elcsípni, annál nagyobb esély van a kedvezőbb kórjóslatra. A heveny forma minden esetben vészhelyzetnek számít!
Így, ha lovadnál, pónidnál az akut laminitisre jellemző tüneteket tapasztalod, azonnal hívd az állatorvosod!

Kialakulása mögött számos kiváltó ok állhat, mint például:
túlzott szénhidrátfelvétel; anyagcserezavar (Cushing-szindróma, lovak metabolikus szindrómája); magzatburok-visszatartás; kólika vagy egy/több végtag túlterhelése.
Elmondható azonban, hogy leggyakrabban különféle takarmányozási hibák vezetnek a savós patairha gyulladás kialakulásához. 

Milyen tüneteket mutatnak a laminitises lovak?

A kezdeti stádium sokszor rejtve marad a lovasok, ezáltal az állatorvosok előtt is, mivel csak enyhe tüneteket (pl. az érintett végtagokat gyakrabban emelik fel és pihentetik, a pata feladásakor addig nem tapasztalt ellenállást mutatnak, a pata felvételekor gyakran a lovasra nehezednek, illetve a kováccsal sem lesznek olyan együttműködőek, mint korábban voltak) mutatnak az érintett lovak. 

Ezzel szemben a heveny stádium a következő hirtelen fellépő és jól látható klinikai tünetekkel jár:

• hirtelen jelentkező, általában több végtagot érintő, nagyfokú sántaság (sokszor az érintett egyedek mozdulni sem akarnak)
• jellegzetes fűrészbak állás
• a csüdartériák heves pulzálása
• talajfogás a pata sarki részével
• tapogatózó járás, amely kemény talajon látványosabbá válik
• a kis fordulók kerülése
• a jelentős fájdalom miatt megemelkedett pulzus- és légzésszám, valamint az izomremegés.

A krónikus laminitis tünetei akár már 48-72 órával a heveny stádium után is megjelenhetnek. Ilyen tünetek lesznek a bágyadtság, étvágytalanság, valamint a sántaság. A szarutokon a következő szemmel is jól látható elváltozások lesznek megfigyelhetőek az idő előrehaladtával:

• a talpi részen a fehérvonal megvastagodása,
• a hegyfal homorúvá válik, 
• a patacsúcsa előre és felfelé deformálódhat (törökpapucs-szerűen), 
• széjjeltérő gyűrűzöttség. 

A pontos diagnózishoz a kórelőzményi adatok, a jellegzetes klinikai tünetek, valamint különféle kiegészítő vizsgálatok (röntgen, vérvizsgálat) eredményeinek összesége vezet.

Az egyedre szabott kezelés függ:

• a fájdalom mértékétől, 
• a laminitis stádiumától és 
• a kiváltó októl is. 

A kiváltó okot amilyen gyorsan csak lehet, meg kell szüntetni, ahogy a gyulladást is minél gyorsabban csökkenteni kell, hogy a patacsont rotációját és/vagy süllyedését el tudjuk kerülni. 

Látható tehát, hogy savós patairhagyulladás esetén is hatalmas szerepe van az időnek. Valamint ebben az esetben is elmondható, hogy jobb a bajt megelőzni, mint a már kialakultat orvosolni.

A legfontosabb tippek laminitis megelőzésére:

• az abraktakarmány adagját minden esetben a ló energiaigényéhez kell igazítani
• a takarmány tárolására szolgáló helyiségeket és tárolókat mindig zárva kell tartani
• túlsúlyos lovak és pónik esetében az állatorvossal egyeztetett diétát szigorúan be kell tartani
• fokozatos legelőhöz szoktatás tavasszal
• figyelni kell a takarmányok higiéniájára
• a szénhidrátban gazdag takarmányokkal (pl. alma, répa, melasz, fű és szemestakarmány) óvatosnak kell lenni
• figyelni kell a fű és a széna fruktántartalmára
• ellés után a magzatburkot mindig ellenőrizni kell, ha 1-2 órán belül nem távozott, akkor azonnal hívni kell az állatorvost