A lovak növényevő állatok, akik heterodont (azaz többféle alakú és funkciójú fogakból álló) fogazata ennek megfelelően alakult. Funkciójukat tekintve két nagy csoportra lehet osztani a lovak fogait: metszőfogakra és őrlőfogakra. A farkasfog (amely mind az alsó, mind a felső fogsorban előfordulhat, de megléte nem kötelező) az első őrlőfog rudimentuma, azaz maradványa, amely az evolúció során lovakban eredeti funkcióját már teljesen elvesztette (mivel a mondás szerint a kivétel erősíti a szabályt, így olykor-olykor szembe jön velünk egy-egy olyan póni, akinek farkasfoga még kisebb nagyobb rágófelszínnel rendelkezik). Zebrákban és szamarakban sok esetben még ezek a fogak is rendelkeznek rágófelszínnel, ez azonban a lovakra már nem jellemző. A két nagy csoport mellett azonban egy harmadik, kisebb csoport is helyet kap, melybe a csődörfogak (más néven szemfogak) tartoznak. A csődörfogak megléte is változó. Ahogy a nevük is mutatja, főleg hím egyedekben fordul elő, de mindig akad egy-egy olyan kanca is, aki egy vagy akár több csődörfoggal is rendelkezik.

A lovak fogait a funkciójukon kívül felépítésük alapján is lehet csoportosítani. Ennek alapján megkülönböztetjük egymástól a rövid koronával rendelkező (ún. brachydont), illetve a magas/hosszú koronával rendelkező (ún. hypsodont) fogakat. A korona relatív hossza mellett azonban ezek a fogak a kihasadásukat megelőző, valamint a kihasadásuk után lezajló fogfejlődés tekintetében is eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

A rövid koronával rendelkező, ún. brachydont fogak, ahogy már a nevük is elárulja, a gyökerükhöz képest viszonylag rövid koronával rendelkeznek. A fog koronájának hosszirányú növekedése pedig mire a fog áttöri az ínyt (azaz kihasad), már réges rég lezáródott. Miután ezek a fogak sorba nőttek és elérték az áll-/állkapocscsontban a nekik szánt pozíciójukat, szinte változás nélkül fenntartják azt anélkül, hogy jelentős „fogmozgás” zajlana le. Ebbe a csoportba tartoznak a farkasfogak és a csődörfogak lovak esetében. (Érdemes megemlíteni, hogy a főemlősök és a húsevők fogazata csak brachydont fogakból áll.)

A hosszú/magas koronával rendelkező, ún. hypsodont fogak azonban ezzel szemben életük végéig folyamatosan tolulnak előre a csontos fogmederből, az alveolosukból a szájüreg felé. Fiziológiás esetben a táplálkozás, a rágás, az élelem őrlése során történő folyamatos kopás (aminek a mértéke azonos a fog „előretolódásának”, azaz erupciójának mértékével) hatására a korona hossza az öregkori (geriátriai) fogazat kialakulásáig szinte mindvégig azonos. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a lovak hypsodont fogainak folyamatos erupciója (azaz a fogmederből való „előretolódása”) a táplálkozás során fennálló folyamatos fogkopást hivatott kompenzálni. Ezeknek a fogaknak a koronája, ahogy az már a nevükből is sejthető, a gyökerükhöz képest viszonylag hosszú. A korona hosszirányú növekedése pedig jóval az íny áttörése (azaz a fog kihasadása) után fejeződik csak be. A korona hosszirányú növekedése lezajlása után (ami kb. 5 évvel az íny áttörése után fejeződik be) ezek a fogak valódi (zárt), dentinből és cementből álló foggyökérrel rendelkeznek ellentétben a rágcsálók metszőfogaival és a sertés szemfogaival, ahol a korona élethosszig és folyamatosan nő, s ennek megfelelően mindvégig ún. nyitott foggyökérrel rendelkeznek. Lovak esetében az összes metszőfog és az összes funkcióját megtartott őrlőfog hypsodont fog.

Az őrlőfogak rágófelszínének kopása kb. 2-4mm évente, míg a metszőfogaké 2-3mm. A koronák szájüregbe történő után tolódásának mértéke (azaz a kezdetben valós, majd látszólagos fognövekedés) ezzel fiziológiás esetben azonos mértékű. Ahogy a fogak rágófelszíne kopik, és ezáltal a korona hossza csökken (a fog hosszirányú növekedésének befejeződése után), a pulpaüreg, amely ereket és idegeket tartalmaz, fokozatosan húzódik vissza és folyamatosan termelődő új, másodlagos vagy harmadlagos dentin zárja le, hogy a pulapüreg megnyílását megakadályozza. A dentinoszlop magassága, amely a pulpaüreget lezárja, nagyon változó (1-10mm). A balance fogkorrekció során a pulpaüregre érdemes odafigyelni, azt intaktan (fedetten) hagyni. Ha nagyobb/súlyosabb fokú elváltozást kell korrigálni, érdemes több lépcsőben, 3-4 hónapos időközönként ezt elvégezni. A pulpaüreg megnyílásával ugyanis fennáll az üreg és a foggyökér befertőződésének, majd az ebből adódó gyulladásos folyamatok kialakulásának a veszélye is, amely legrosszabb esetben a z érintett fog elvesztéséhez vezet.

A címben megfogalmazott kérdésre röviden a következő válasz adható: a lovak magas koronával rendelkező, ún. hypsodont fogainak hosszirányú növekedése az íny áttörését követően még hosszú ideig (kb. 5 év) tart. Ezt követően azonban a folyamatos és állandó kopás miatt a fog teljes hossza (a kopás mértékének megfelelően) csökken, azonban a látható, valódi korona szerencsés esetben még hosszú ideig a kopások ellenére, a fog folyamatos erupciója, azaz utántolódása miatt azonos mértékű marad. Előbb-utóbb minden fog funkciója betöltéséhez szükséges materiája elkopik, és ezáltal kialakul az időskori (ún. geriátriai) fogazat, amely már különleges törődést és odafigyelést igényel.