A jó idő beköszöntével gyakori kérdés hüllőtartó gazdik részéről, hogy kivihetik-e sétálni kedvencüket az udvarra, esetleg kint is hagyhatják-e hosszabb időre, vagy akár egész nyárra, hogy szabadon legelészhessen. Egyes fajok esetében, amelyek természetes körülmények között nem a miénkhez hasonló időjárási viszonyokhoz adaptálódtak, ez nem javasolt, mert hosszú távon mindenképp egészségügyi problémákhoz vezet. Mások viszont, mint például az európai szárazföldi teknősök, nagyszerűen érezhetik magukat egy kerti kifutóban – feltéve, hogy az kellően biztonságos számukra.

A minden esetben felmerülő kérdések tisztázásán kívül (a kifutó talaja ne okozzon sérülést, az állat ne férjen hozzá nem megfelelő táplálékhoz/mérgező anyagokhoz, legyen árnyékban és napon pihenésre egyaránt lehetősége, álljon rendelkezésére tiszta víz stb.) végig kell gondolni azt is, hogy a teknős hová tud esetleg be- vagy kijutni, ahol egyébként nem számítanánk rá, illetve milyen búvóhelyeken kell keresnünk, ha valamilyen munkát készülünk végezni a kertben. Kemény páncéljuk ellenére ugyanis őket is érheti komoly sérülés, ha például leesnek (kertfalról, erkélyről), támadás áldozatává válnak (nagyobb kutyák el tudják roppantani a teknőspáncélt, de a „kilógó részek” megrágásával kisebb kutyák vagy macskák is okozhatnak súlyos sebeket) vagy esetleg fűnyíráskor nem vesszük őket időben észre.

A végtagok sérülésének mértéke általában elég jól megítélhető a gazdi számára, de a páncél és az abban helyet foglaló szervek állapotának pontos felméréséhez legtöbbször röntgenvizsgálat szükséges; ezenkívül a szakszerű ellátás is, például egy páncéltörés kezelése speciális felszereltséget igényelhet, így mindenképpen érdemes olyan állatorvosi rendelőbe szállítanunk kedvencünket, ahol ezek rendelkezésre állnak. Azt pedig ne feledjük, hogy bár a hüllők kevés módon tudják ezt jelezni, de az ilyen sérülések bizony nagy fájdalommal is járnak, ezért semmiképp ne késlekedjünk a segítségnyújtással!