A lovak növényevő állatok, s ehhez igazodott az eltérő fogakból álló, heterodont (anisodont), zománcléces fogazatuk is.

A fogazatnak, mint a rágókészülék egyik alkotó elemének fontos szerepe van a takarmány felvételében, válogatásában, felaprításában és nyállal való összekeverésében. A fogazatot a csontnál keményebb fogak alkotják, amelyek tulajdonképpen a rágás passzív szervei, és az állcsont, az áll közötti csont, illetve az állkapocs fogmedreibe ágyazottan helyezkednek el. A rágóizmok (a rágás aktív résztvevői) összehangolt összehúzódása és elernyedése biztosítja az állkapocs, s ezáltal a fogak egymáson történő elmozdulását, azaz a rágást.

Az alsó állkapocsban található fogak alkotják az alsó (mandibularis), míg az áll- és az áll közötti csontban helyeződők a felső (maxillaris) fogsort. Az alsó és felső fogsor nem teljesen egyforma. A maxillaris (felső) fogsor íve szélesebb, így az túllóg az alsó (mandibularis) fogíven. Ebből a méretbeli különbségből adódik, hogy a felső őrlőfogak rágófelszínének belső (nyelv felé eső) harmada érintkezik az alsó zápfogak külső (pofa felé eső) harmadával. A zápfogak rágólapjai kifelé és lefelé lejtenek. Mindebből következik, hogy a felső (maxillaris) őrlőfogak külső, pofa felőli (buccalis) széle, míg az alsó (mandibularis) őrlőfogak belső, nyelv felőli (lingualis) széle a magasabb, illetve itt képződnek az éles csipkék is, melyeket a rendszeres balance fogkorrekció során korrigálni kell.

A fogak fogmederbe beékelődött rész a foggyökér (radix dentis), míg a fogmederhez közel eső, ínnyel körülvett rész a fognyak (collum dentis). A szájüregbe beemelkedő, szaba szemmel jól látható, kívül zománccal fedett rész pedig a korona (corona dentis), amelyen található a rágólap. Az őrlőfogak rágófelszínén a fogakat alkotó mind a 3 állomány (zománc-, cementállomány, valamint dentin) jól látható. Ennek a három állománynak a szerkezete, a szilárdsága és ebből adódóan a kopása is eltérő egymástól. A fog legkeményebb része, a zománcállomány, amely kopása a legcsekélyebb, és amely a fogkorona oldalsó felületén a dentinbe nyomul, és ezáltal zománcredőket, a fog rágófelszínén pedig zománcléceket alkot. Az éles zománclécek között helyeződő cement- (mely a zománcredők mélyedéseit kitölti, valamint benyomul a rágófelszín mélyedéseibe) és dentinállomány pedig árkokat képez. Így jön létre a lovak őrlőfogaira jellemző, reszelőszerű rágólap.

           

Lovak esetében egy teljes (max. létszámmal rendelkező) maradó fogazat 44 maradó fogból áll. A lovak fogazatát 4 quadránsra/negyedre (jobb felső, bal felső, bal alsó és jobb alsó) felosztva 1 negyedben maximum 11 fog (3 metszőfog, 1 szemfog/csődörfog, 1 farkasfog, 3 kisőrlő/premoláris és 3 nagyőrlő/moláris) van.

A lovak evolúciója során a takarmányfelvételben, illetve felaprításban betöltött funkcióját a szemfog és a farkasfog elvesztette. Ezek a fogak így nem is minden ló esetében, illetve nem minden quadransban fejlődnek ki. Ők a felelősek tehát azért, hogy a maradó fogak száma egyedenként eltérő lehet. Lovak esetében elmondható, hogy minimum 36, maximum 44 maradó foggal rendelkezhetnek egyedtől függően.

A metszőfogak (Dentes incisivi = I) egyszerű felépítésű, egy gyökerű, az ajkak mögött elhelyezkedő fogak, amelyek a táplálék megfogásában és letépésében játszanak szerepet. Ahogy már fentebb említettem, quadránsonként 3 metszőfog található a lovak fogazatában. Ezeket belülről kifelé haladva fogó- (I1), közép- (I2) és szegletfognak (I3) nevezzük.

 A szemfog, másnéven eb-/agyar-/csődörfog (Dens caninus = C) a metszőfogakhoz hasonlóan szintén egy gyökerű és ívben hajló fog, melynek nincs rágólapja, a koronája kúp alakú. A foghíjas szélen (diasthema) található. Csődörök esetében a másodlagos nemi jelleg kifejezőeszközeként fejlődött ki. Így általában csődörökre jellemző, de olykor kancákban is megtalálható.

 A farkasfog (Dens lupinus = L) az első kisőrlő evolúciós maradványa (rudimentuma), mely a legtöbb esetben nem rendelkezik rágófelszínnel. Alakja és nagysága nagyon változó. Általában az első premoláris/kisőrlő előtt, olykor pedig annak belső oldalán található. A felső fogsorban gyakrabban fordul elő, mint az alsóban. Mind kancákban, mind csődörökben jelen lehet.

A valódi zománcredős zápfogak oszlopszerűek, rajtuk fognyak nem különíthető el. A szájnyíláshoz közelebb helyezkednek el a premoláris fogak/kisőrlők, quadránsonként 3-3. Ezek a fogak a metszőfogakhoz és a csődörfogakhoz hasonlóan váltódnak, azaz kétféle foggenerációjuk (tejfog és maradó fog) van. Ezzel szemben a szájnyílástól távolabb, a kisőrlők mögött elhelyezkedő molarisok/utózápfogak/nagyőrlők (quadránsonként szintén 3-3) már, mint maradó fogak hasadnak ki. A felső fogív zápfogainak harántmetszés lapja négyzet-, míg az alsó fogív őrlőfogaié téglalapalakú. A felső őrlőfogak 3-4, míg az alsó kétgyökerűek. A gyökerek azonban csupán a végükön különülnek el egymástól.