Az egérárpa egy nagyon gyakori, elterjedt gyomnövény. A problémát a kiszáradt és kisebb-nagyobb részekre hullott kalásza (ún. toklász) okozza, mely hegyes végű és apró kampók találhatók a belőle kiálló hosszú szálakon. Mindez ahhoz vezet, hogy könnyen befúródik különböző helyekre és csak egy irányba, azaz előre és befelé képes passzívan haladni.

Mely testtájak vannak a leginkább a toklászveszélynek kitéve?

Hosszú, lógó fülű kutyák esetében a fülek és a hallójáratok. De gyakran talál magának utat a toklász az orrnyílásokon keresztül az orrüregbe, a kötőhártya vagy esetleg a 3. szemhéj alá, valamint a lábujjak közötti területen is sokszor okoz problémát.

Attól függően, hova fúródott be a toklász, eltérő klinikai tüneteket okoz. A leggyakrabban a következőket észlelhetjük: hirtelen jelentkező fejrázás és/vagy ferde fejtartás; fokozott könnyezés, hunyorgás, egyoldali szemhéj- és/vagy kötőhártya-duzzanat; hirtelen fellépő, szűnni nem akaró tüsszögés, orrfolyás; a lábujjak közötti részen kialakult fájdalmas, kipirosodott duzzanat, melyhez savós-gennyes váladékozás társulhat.

Toklászgyanú esetén érdemes minél hamarabb felkeresni az állatorvost!

A veszély csökkentése érdekében érdemes a toklászos területeket kerülni, a lábujj közötti régióban a szőrt rendszeresen rövidre vágni és minden séta után a területet ellenőrizni, valamint a hosszú, lógó fülű egyedeknél érdemes a fülkagyló belső felszínén is rövidre nyírni a szőrt, illetve a füleket egy hajpánttal  vagy erre a célra készített fülvédővel a fejhez fogatni.