Tavasszal is leselkedik néhány veszély a lovakra – Homokkólika.

Nem csak mi örülünk a tavasznak, hanem négylábú kedvenceink is. A téli hónapok alatt a lovak is kiéheztek a friss zöldre ugyanúgy, ahogy mi is a tavaszi, friss zöldségekre és gyümölcsökre. Azonban ne feledjük, hogy épp csak elkezdtek zöldelleni a legelők. Ez pedig azt jelenti, hogy a lovak a takarmány felvétele során könnyedén tépik ki gyökerestől a zsenge hajtásokat. Így aztán jelentősen megnő a homok felvételének esélye.

De azért arról se feledkezzünk meg, hogy homok nem csak a kitépett, zsenge fű gyökerével kerülhet a lovak gyomor-béltraktusába! A másik jelentős „homokforrást” a karámok, kifutók, kitaposott „legelők” talajáról való szénaetetés jelenti. Aztán lesznek olyan egyedek, akik a nem megfelelő minőségű, földdel és/vagy homokkal szennyezett széna elfogyasztásával kerülnek veszélybe.

Lássuk azonban, mi is baj a homokkal?!

Gondoljunk csak bele, milyen élmény, ha a szemünkbe homokszem kerül vagy ha esetleg egy jóízű nevetés alkalmával egy „homokviharba” keveredve a fogaink alá/közé téved néhány homokszem. Egyik élmény sem kellemes. S mind a két esetben érezzük, hogy bármennyire aprók is ezek a homokszemek, azért mégis csak kellő mértékű irritációt tudnak okozni. Vagy vegyük azt a példát, amikor a csapágyba kerül néhány homokszem, ami idővel aztán szép kimaródásokat okoz a fém felszíneken. Ebben az esetben is igaz a mondás, hogy kicsi a bors, de erős. Mindezek alapján nyugodt szívvel mondhatjuk ki, hogy a homok olyan, mint a smirglipapír.

Ha tehát a gyomor-bélrendszerbe homok kerül, az mechanikailag irritálja az emésztőrendszert belülről bélelő nyálkahártyát. Ez aztán hátráltathatja a tápanyagok felszívódását vagy akár hasmenéshez is vezethet. De nem egy olyan esettel találkoztam már praktizálásom alatt, ahol bélsárrekedést (obstipatio) okozott a nem kívánatos homok. Elhúzódó, idült esetben nem egyszer fordul elő, hogy a korábban jó takarmányhasznosítású lovak elkezdenek fogyni, s nem akarnak hízni még a legenergiadúsabb takarmány adása mellett sem.

Azt sem szabad elfelednünk, hogy a homok vízben nem oldható és a sűrűsége nagyobb a víznél. Ezért a víz aljára a homok leülepszik. S nincs ez másképp a gyomor-bélrendszerbe került homokkal sem. A sűrűségénél és tömegénél fogva a belek aljára leülepszik és ha rendszeresen hozzájut a ló, akkor előbb-utóbb ott fel is halmozódik. Ez pedig a már fentebb említett nyálkahártya irritáción, hasmenésen és/vagy bélsárrekedésen túl akár bélhelyzetváltozáshoz is vezethet. Ebből is látható, hogy a homok kólikának számos klinikai megnyilvánulási formája lehet.

Természetesen ahhoz, hogy a homokkólika, a homok okozta hasmenés vagy bélsárrekedés, esetleg a tápanyagfelszívódási zavar jelentős mértékben kialakuljon megfelelő mennyiségű homokra, s annak a felvételére pedig megfelelő mennyiségű időre van szükség. Ez azt jelenti, hogy nem egy olyan ló van, amely gyomor-bélrendszerében már kimutatható mennyiségű homok van, de még nem mutatnak klinikai tüneteket.

Hogyan lehet kimutatni, hogy adott egyedben található-e homok?

Az egyszerű homokteszttel. Ehhez pedig nincs másra szükség, mint egy gumikesztyűre, egy kupac friss lócitromra, egy átlátszó edényre, némi vízre és egy keverő eszközre. A friss bélsárkupac tetejéről (amely biztosan nem szennyeződött még a talajjal) egy maréknyit a keverőedénybe kell helyezni, majd hozzá kell önteni annyi vizet,amely bőven ellepi. Ezután a keverőeszközünkkel alaposan össze kell keverni a bélsarat a vízzel. Ezt követően pedig nincs más teendők, mint várni néhány percet és figyelni, mi történik az edényünk alján. Ha ugyanis homok volt a bélsárban, az lesz az első, ami leülepszik az edény aljára. De érdemes megjegyezni azt, hogy a bélsárral nem minden esetben ürül homok. Ezért én úgy fogalmaznék: ha a homokteszt pozitív, akkor az egyértelműen jelzi, hogy a ló emésztőrendszerébe homok került. Azonban, ha a homokteszttel nem sikerült a homokot kimutatnunk, még nem jelenti azt, hogy megnyugodhatunk, hogy a mi lovunkban bélrendszerében biztosan nincs homok.

A homokra és az általa okozott kólikára is igaz, hogy jobb elkerülni/megelőzni, mint a már kialakult bajt orvosolni!

Tavasszal és késő ősszel/télen érdemes lenmagkúrát vagy útifűmaghéj kúrát tartani a lovaknál. Mindig az állatorvos és/vagy a gyártó útmutatásának megfelelően kell etetni. Kerülni kell a nedves, homokos, gyér talajról való szénáztatását a lovaknak. S emiatt is minden esetben figyelni kell a széna minőségére (földdel, homokkal se legyen szennyezett).

 

Ha lovas témában szívesen olvasnál hasonló tartalmat, akkor ajánlom „Mérgező növények és a lovak esete” című blogomat:  https://drtornyi.hu/blog/a-mergezo-novenyek-es-a-lovak-esete/

Ha nem szeretnél lemaradni ezekről a bejegyzésekről? Iratkozz fel a hírlevelemre és még egy hasznos tippekkel teli e-book is a tiéd lehet ajándékba!

By |Published On: 2023.04.04.|Categories: blog|0 Comments|

Oszd meg, válassz platformot!

Hírlevél

Iratkozz fel a hírlevelemre és fogadd szeretettel a kutyás és/vagy a lovas kisokost!
Kérlek, írd be a szükséges adataid, jelöld be melyik ebook-ot kéred, és már küldöm is!

Leave A Comment