Az olajos magvak közé tartozó dió (egyszerű és összetett) telítetlen zsírsavakban, vitaminokban (B1-, B2-, B6- és E-vitamin) és ásványi anyagokban (vas, kálium, kalcium, magnézium és cink) gazdag termés.  Mindemellett azonban nagyon magas a zsírtartalma, ezáltal nagyon magas a kalóriatartalma is. (100 gramm dió kb. 650 kalóriát tartalmaz.) Mindebből arra következtethetnénk, hogy kis mennyiségben kiváló takarmány kiegészítő jutifalat lehetne a dió négylábú kedvenceink számára.

Azonban a dióval több okból is óvatosnak kell lennünk, ha a kutyánkról van szó. Játékos és/vagy mindent is habzsolva felevő kis kedvencek esetében az egészben (héjával együtt) lenyelt dió bélelzáródáshoz vezethet.

De az utóbbi időkben ennél sokkal nagyobb és gyakoribb problémát okoz az ún. diómérgezés a kutyák körében. De mióta mérgező a dió?

Tulajdonképpen nem is maga a dió az, ami a mérgezésért és a klinikai tünetekért felelős. A ludas a dologban a Penicilliumcrustosum nevű penészgomba, amely a dió héján és a dió belén is egyaránt meg tud telepedni. De hogy még ennél is tovább menjek, nem csak a dióban tud megtelepedni és elszaporodni, hanem egyéb más zsírban gazdag élelmiszerben (pl. húsokban és sajtokban) is előfordulhat. Azonban nem is maga a penészgomba, hanem az általa termelt másodlagos anyagcseretermék, a Roquertin C nevű mikotoxin az, ami a probléma forrása.

És akkor bátran kérdezhetnénk, az emberre is veszélyt jelent ez a mikotoxin?

 Az emberek sokkal kevésbé érzékenyek erre a penészgomba által termelt vegyületre, mint a kutyáink. Azonban négylábú kedvenceink számára már kis mennyiségben elfogyasztva is nagyon veszélyes. Sőt, a mérgezés kialakulásához nem is feltétlen szükséges a Roquertin C-vel szennyezett diót megennie kedvencünknek, hanem sokszor már az is elég, ha a szájába veszi és játszik vele.

Mit érdemes tudnunk még erről a mikotoxinról?

A különböző élelmiszeripari beavatkozásokkal (sütés, pörkölés, préselés stb.) szemben is ellenálló ez a vegyület. Ami annyit jelent, hogy nem csak a friss, penészgombával fertőzött dió, hanem a belőle készült termékek (pl. sütemények, olajok stb.) is veszélyt jelentenek a kutyák számára.

A Roquertin C kutyákban izomgörcsöket, izomrángásokat, a szemek akaratlan, ritmusos mozgását (nystagmust), a hát túlnyújtott állapotban történő megfeszülését, fokozott nyálzást, szabálytalan légzést és szíverrést okoz. Lesznek, amelyeknél hányás és hasmenés is megfigyelhető, míg mások epilepsziás rohamot kapnak. Súlyos mérgezés veseelégtelenséghez, kiszáradáshoz és akár elhulláshoz is vezethet.

ÉS ha ez még nem lenne elé, elárulom, hogy kutyáknál is előfordulhat a mikotoxintól független allergiás reakció, amely embereknél is ismert. Ilyenkor hányás, hasmenés, viszketés és légzési nehézség is jelentkezik klinikai tünetként. Ha pedig az érzékeny eb egyszerre nagyobb mennyiségű diót fogyaszt el, akár az életét veszélyeztető, anafilaxiás sokk reakció is kialakulhat.

Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy akkor mennyi diót ehet a kutyánk?

Sajnos erre a kérdésre nem egyszerű a válasz, mivel nem minden dió szennyezett a penészgombával, illetve az is nagyon változó, hogy mennyi mikotoxint tartalmaznak azok a szemek, amelyek fertőzöttek. Amit érdemes azonban megjegyezni, hogy a kölykök és a kistestű, legyengült, rossz általános állapotban lévő egyedek érzékenyebbek, mint a nagytestű, egészséges és kifejlett példányok.

Ha nem szeretnénk a tűzzel játszani, akkor a legjobb megoldás, ha egyáltalán nem adunk a kutyánknak diót, s figyelünk arra a sétáink, illetve a kertben eltöltött idő alatt, hogy ne jussanak hozzá a földre lehullott szemekhez sem!

Hogy miért olyan fontos számomra az edukálás, arról egy korábbi bejegyzésemben olvashatsz: https://drtornyi.hu/blog/miert-fontos-szamomra-az-edukalas/ 

Ha nem szeretnél lemaradni ezekről a bejegyzésekről? Iratkozz fel a hírlevelemre és még egy hasznos tippekkel teli e-book is a tiéd lehet ajándékba!